Page 62 [62]
OCR
II. A JOGSZABÁLYI HÁTTÉRRŐL 61 lósítását szolgálják. E helyütt most tartózkodunk a felsőoktatáshoz kapcsolódó jogszabályok és kormányzati intézkedések akár céljainak, konkrét megvalósulásuknak, akár azok módjának a Strat. 2014.-ben megfogalmazottakkal és az uniós elvárásokkal való összhangja értékelésétől. Azok bemutatása mindössze azt szolgálja, hogy láthatóvá váljon, bár a stratégia szintjén megfogalmazott gondolatok az uniós politika követését tükrözik a felsőoktatás területén, az is látható, hogy a Strat. 2014.-ben szereplő eszközök jelentős részének vagy nincs is érdemi kapcsolata az EURÓPA 2020 stratégiával, vagy eredményük az abban elvárttal ellentétes, vagy attól messze elmarad. Ezen a helyzeten az időközben a 1785/2016. (XII. 16.) Korm. határozattal elfogadott Fokozatváltás a felsőoktatásban középtávú szakpolitikai stratégia 2016 sem változtatott. Ugyan a nemzetköziesítést egyenesen nemzetstratégiai kérdésként jelölte meg," ezzel is támogatva a felsőoktatás expanzióját. Mindezzel összefüggésben pedig egyrészt elvi éllel merül fel a kérdés, hogy milyen felelősséggel bírnak a felsőoktatási intézmények vezetői e stratégiák intézményi és intézményhálózati szintű végrehajtásában, másrészt szükséges rámutatni, hogy ehhez a hatásköri, financiális és a célokkal összhangban álló normatív keretekben megjelenő eszközrendszer korántsem biztosított, emellett pedig teljességgel szabályozatlan, hogy ki és milyen szempontok alapján vizsgálja — ha vizsgálja — e felelősséget. A közösségi jogi keretek rövid áttekintése során érdemes feltenni a kérdést, vajon az Európai Bíróság joggyakorlata kihathat-e valamilyen mértékben az intézményvezetői felelősségre. Noha ahogy a közösségi szabályozásról, úgy — és éppen annak következtében — a közösségi bírósági gyakorlatról is elmondható, hogy meglehetősen szűk terjedelmű. Az Európai Bíróság tevékenysége — legalábbis az utóbbi időkig — azt mutatja, hogy még abban a kis számú ügyben is, amelyeket tárgyalt, a Római Szerződés kiterjesztő értelmezésére volt szükség. Ezt példázza a Francioise Gravier vs. City of Liege 293/83. sz. ügy (ECR (1985) 593-615.],'”* amelyben az ítélet a más tagállamok polgáraitól követelt kiegészítő egyetemi, főiskolai tandíj közösségi jogba ütközését mondta ki, vagy a Bizottság által Belgium, majd következő évben Ausztria ellen a más tagállamból felvételizőkkel szemben további, illetve eltérő feltételeket megállapító belső szabályozás tilalmát rögzítette (C-65/03. sz. ügy, ECR (2004) I-6427, C-147/03. sz. ügy, ECR (2005) 1-5969].'° Ezek az ügyek a közösségi jog hatását a felsőoktatásra 13 FES, 23., 1. Függelék, 36. 54 Részletesebb elemzésére lásd: Davies, Gareth: Higher education, egual access, and residence conditions: Does EU law allow member states to charge higher fees to students not previously resident? Maastricht Journal of European Comparative Law, 12. évfolyam, 2005/3, 228. 15 Király Miklós: Az Európai Bíróság ítéleteinek hatása a felsőoktatásra. Európai verseny — hazai teendők, in: Kisfaludi András (szerk.): Liber amicorum. Ünnepi előadások és tanulmányok Harmatby Attila tiszteletére. ELTE ÁJTK Polgári Jogi Tanszék, Budapest, 2007. 106—109.
