Page 39 [39]
OCR
38 VEZETŐK, TESTÜLETEK, FELELŐSSÉG A FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEKBEN törvényességi felügyeleti jogkör gyakorlását. Ennek keretében a miniszter vizsgálni volt köteles, hogy a felsőoktatási intézmény szervezete, működése, döntéshozatali eljárása, illetőleg döntései megfelelnek-e a jogszabályoknak. Jogszabálysértés észlelése esetén felhívta az intézményt a törvényes állapot helyreállítására. Ennek hiányában a miniszter kettős jogosultságot kapott, részben köteles volt a jogszabálysértő szabályzatot vagy döntést megsemmisíteni, részben a felsőoktatási intézmény vezetőjének fegyelmi felelősségre vonását, illetve — a cselekmény jellegétől függően — bírósági eljárást kezdeményezni." Azonban az Ftv.1. módosítása sem rendezte a korábban felvetett és épp a módosításokat indukáló problémákat, amelynek oka Prugberger Tamás szerint, hogy a minisztérium jól érzékelte a problémákat, de nem jó választ adott azokra." Az Ftv.1 helyébe lépő Ftv.2. megalkotása mellett az egyik legfőbb érv volt a felsőoktatás-irányítással szemben a Lisszaboni stratégiában"? megfogalmazott elvárások érvényesítése. ? Ennek számos eleme olyan kihívásokat tartalmazott, amelyek — a szakirodalomban ismert álláspontok szerint — nem álltak összhangban az Ftv.1. leginkább a második világháborúig tartó korszakban kialakulthoz hasonló struktúrájával." Véleményem szerint — bár kétségtelenül kimutathatók hasonlóságok - az Ftv.1. vezetési rendszere jelentősen demokratikusabb, és jóval nagyobb fokú intézményi szabadságot és autonómiát biztosított a dualizmus és a Horthy-kor szabályozásához képest. Ettől függetlenül az Ftv.1. — részben a számos módosítása okán is — idővel nehezen használható törvény lett, amely valóban nélkülözte a Lisszaboni stratégia elvárásait teljesítő jogintézmények némelyikét, pl. az elszámoltathatósággal párosuló autonómia eszközrendszerét (vö. felelősség hiánya), a professzionálislabb) menedzsment követelményét, az önálló vagyongazdálkodást.?" A szakirodalmat áttekintve meglepő, hogy milyen eltérő az Ftv.2. megítélése. Több szerző szerint az intézmények vezetésében alapvető változást hozó törvény volt, amely az önszabályozó és szervezetalakító autonómiát kiszélesítette, azon"9 Ftv.1. 1996. szeptember 1. napjától hatályos — a (3) bekezdés tekintetében 1998. január 1. napjával módosított — 74/A. §. A rendelkezés a miniszter eljárását nem feltételes módban szabályozta, ebből következően az abban foglaltak kógens előírásként voltak a miniszterre hatályosak. A 74/A. § 1999-ben még egy alkalommal — számunkra most nem releváns körben — módosult. " Prugberger Tamás: Kritikai észrevételek a felsőoktatási törvényhez és annak 1996. évi módosításához. Magyar Felsőoktatás, 1997/1-2, 15—18., idézi: Keczer Gabriella: 2010, i.m. 57. o. 2 http://www.europarl.europa.eu/summits/lisl_en.htm (2019. oktöber 19.) 5 Nagy Marianna: 2014, i.m. 375. o. Rövid összefoglalására lásd: Keczer Gabriella: A magyar felsőoktatás-irányítás reformja a lisszaboni stratégia tükrében, in: Farkas Beäta (szerk.): A lisszaboni folyamat és Magyarorszäg, Szeged, JATEPress, 2007, 174-177.) >4 Keczer Gabriella: 2007, i.m. 179. 5 Keczer Gabriella: 2007, i.m. 176.
