Oldal 20 [20]
OCR
I. BEVEZETÉS 19 lépő gazdasági tanács, majd a kancellár és a konzisztórium jogintézménye is. Valamennyi esetében közös vonás, hogy szükségességüket az állam a vezetési válsággal magyarázta. A felsőoktatásról szóló törvényre vonatkozó 2005. évi (eredeti) előterjesztésben szereplő irányító testület — a javaslat indokolása szerint — az állam mint intézményfenntartó által átruházott döntési hatáskörben, a felsőoktatási intézmény szervezetéhez tartozó, és nem az intézményi autonómiát csorbító, hanem — a fenntartói jogosítványok meghatározott körének gyakorlását átvéve — az intézményi önállóság megvalósítását az intézményi delegáltak útján is kiszélesítő, elsősorban a gazdálkodást, a hatékony működést biztosító, a gazdasági és fejlesztési feladatokban szerepet kapó grémiumkérnt járt volna el. Az indokolás hangsúlyozta az intézményi autonómiának az összetételből adódó (az a felsőoktatási intézményi önigazgatás lehetőségére figyelemmel alakult ki, benne biztosított az intézményi többség) tiszteletben tartását és a szenátus döntéshozatalában való együttműködést. Az irányító testület kiemelt feladata lett volna a közpénz és a közvagyon célszerű és gazdaságos felhasználásának biztosítása, s ezzel is összefüggésben az intézmény mint gazdasági szereplő, pénzügyi szervezet és intézményrendszer működtetése, fejlesztése, a működés ellenőrzése, az alapfeladat megvalósítását nem megfelelő módon szolgáló működés korrekciója. Ebből adódóan az irányító testület a képzési tevékenységet érintő döntéseket is hozhatott volna, igaz, azokat a szenátussal együttműködésben." Az alkotmánybírósági határozatot követően módosított Ftv.2. indokolása az új jogintézményt, a gazdasági tanácsot mint a hatékony intézményi gazdálkodás megteremtésében, fenntartásában tájékoztatási, ellenőrzési, jelzési kötelezettséggel résztvevő kezdeményező, döntéselőkészítő, a szenátusi döntések kidolgozásában közreműködő testületet határozza meg. Az Nftv.-t a kancellári jogintézmény bevezetése érdekében módosító 2014. évi XXX VI. törvény indokolása nem csupán a kutatás és oktatás szabadságát biztosító akadémiai autonómia és a közpénzekkel való professzionális gazdálkodás és szervezeti menedzsment párhuzamos létezésének szükségességére hivatkozik, hanem kifejezetten utal arra, hogy okulni kell az elmúlt 20-25 évnek az egyetemi autonómia kiterjesztő értelmezéséből eredő negatív tapasztalataiból." Ez pedig — így az indokolás — azt 9 http://www.okm.gov.hu/letolt/felsoo/benyujtott torvenyjavaslat marc 18.pdf (2016.06.22.) 150., 152., 167-168. o. 3 T/311. számú törvényjavaslat egyes oktatási tárgyú törvények módosításáról (http://www. parlament.hu/irom40/00311/00311.pdf) 26. Ehhez kapcsolódóan érdemes megjegyezni, hogy a felsőoktatási intézmények akadémiai vezetésével szemben az utóbbi egy-két évtizedben egyre gyakoribb ellenvetés a tudós rektor menedzsment képességeinek hiánya, nem csupán a politika részéről, de a nemzetközi trendet követő hazai — elsősorban vezetéstudományi - szakirodalomban (lásd Polónyi István, Barakonyi Károly, Hrubos Ildikó, Veres Pál, Golovics József itt is többször hivatkozott műveit). A német szakirodalomban is ismert ez
