Oldal 20 [20]
I. BEVEZETÉS 19
lépő gazdasági tanács, majd a kancellár és a konzisztórium jogintézménye is.
Valamennyi esetében közös vonás, hogy szükségességüket az állam a vezetési
válsággal magyarázta.
A felsőoktatásról szóló törvényre vonatkozó 2005. évi (eredeti) előterjesztésben
szereplő irányító testület — a javaslat indokolása szerint — az állam mint intéz¬
ményfenntartó által átruházott döntési hatáskörben, a felsőoktatási intézmény
szervezetéhez tartozó, és nem az intézményi autonómiát csorbító, hanem — a
fenntartói jogosítványok meghatározott körének gyakorlását átvéve — az intézményi
önállóság megvalósítását az intézményi delegáltak útján is kiszélesítő, elsősorban a
gazdálkodást, a hatékony működést biztosító, a gazdasági és fejlesztési feladatokban
szerepet kapó grémiumkérnt járt volna el. Az indokolás hangsúlyozta az intézményi
autonómiának az összetételből adódó (az a felsőoktatási intézményi önigazgatás
lehetőségére figyelemmel alakult ki, benne biztosított az intézményi többség)
tiszteletben tartását és a szenátus döntéshozatalában való együttműködést. Az
irányító testület kiemelt feladata lett volna a közpénz és a közvagyon célszerű és
gazdaságos felhasználásának biztosítása, s ezzel is összefüggésben az intézmény
mint gazdasági szereplő, pénzügyi szervezet és intézményrendszer működtetése,
fejlesztése, a működés ellenőrzése, az alapfeladat megvalósítását nem megfelelő
módon szolgáló működés korrekciója. Ebből adódóan az irányító testület a kép¬
zési tevékenységet érintő döntéseket is hozhatott volna, igaz, azokat a szenátussal
együttműködésben." Az alkotmánybírósági határozatot követően módosított Ftv.2.
indokolása az új jogintézményt, a gazdasági tanácsot mint a hatékony intézményi
gazdálkodás megteremtésében, fenntartásában tájékoztatási, ellenőrzési, jelzési
kötelezettséggel résztvevő kezdeményező, döntéselőkészítő, a szenátusi döntések
kidolgozásában közreműködő testületet határozza meg. Az Nftv.-t a kancellári
jogintézmény bevezetése érdekében módosító 2014. évi XXX VI. törvény indoko¬
lása nem csupán a kutatás és oktatás szabadságát biztosító akadémiai autonómia
és a közpénzekkel való professzionális gazdálkodás és szervezeti menedzsment
párhuzamos létezésének szükségességére hivatkozik, hanem kifejezetten utal
arra, hogy okulni kell az elmúlt 20-25 évnek az egyetemi autonómia kiterjesztő
értelmezéséből eredő negatív tapasztalataiból." Ez pedig — így az indokolás — azt
9 http://www.okm.gov.hu/letolt/felsoo/benyujtott torvenyjavaslat marc 18.pdf
(2016.06.22.) 150., 152., 167-168. o.
3 T/311. számú törvényjavaslat egyes oktatási tárgyú törvények módosításáról (http://www.
parlament.hu/irom40/00311/00311.pdf) 26. Ehhez kapcsolódóan érdemes megjegyezni,
hogy a felsőoktatási intézmények akadémiai vezetésével szemben az utóbbi egy-két évti¬
zedben egyre gyakoribb ellenvetés a tudós rektor menedzsment képességeinek hiánya, nem
csupán a politika részéről, de a nemzetközi trendet követő hazai — elsősorban vezetéstudo¬
mányi - szakirodalomban (lásd Polónyi István, Barakonyi Károly, Hrubos Ildikó, Veres Pál,
Golovics József itt is többször hivatkozott műveit). A német szakirodalomban is ismert ez