Page 19 [19]
OCR
18 VEZETŐK, TESTÜLETEK, FELELŐSSÉG A FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEKBEN sem az e jogszabályt hatályon kívül helyező, a Magyar Népköztársaság oktatási rendszeréről szóló 1961. évi III. törvénynek (a továbbiakban: Ortv.) a , Felsőfokú oktatás" című fejezete, sem pedig az ez utóbbi részletszabályait összefoglaló, a felsőoktatási intézményekről szóló — és egyébként gyakorlatilag minden korábbi felsőoktatási tárgyú jogszabályt dereguláló —, a felsőoktatási intézményekről szóló 1962. évi 22. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Ftvr.) nem tért ki a vezetők felelősségére. Lényegében nem hozott érdemi változást az oktatásról szóló 1985. évi I. (a továbbiakban: Ot.), sem a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. (a továbbiakban: Ftv.1.), illetőleg 2005. évi CXXXIX. törvény (a továbbiakban: Ftv.2.) és tulajdonképpen a jelenleg hatályos, a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény (a továbbiakban: Nftv.) sem. A mind a mai napig fennálló — sajátosan szűkszavú — felelősségi szabályozás részben azzal magyarázható, hogy az 1945 utáni időszakban folyamatosan átfogó jelleggel szabályozó munkajogi normák születtek és voltak hatályban, ezek esetében pedig a jogalkotó elegendőnek gondolta a mögöttes szabályozást. Mindebből adódóan, amikor a felsőoktatási intézmények vezetésével összefüggő felelősséget vizsgáljuk, nem nélkülözhető a munkajog és — minthogy a kártérítési felelősség irányából az utaló szabályokból ez következik — a polgári jog e vonatkozásban történő vizsgálata, és az e normák által kialakított szabályozási környezet értékelése. A hatályos — alapvetően törvényi szintű — szabályozást áttekintve azt látjuk, hogy a felelősség egyik oldala" sem kellően kimunkált. Az oktatók, kutatók és más munkakörben foglalkoztatottak esetében szinte kizárólag csak a munkajogi jogszabályokra (munka törvénykönyve, közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény) utaló rendelkezésből vezethető le a kártérítési felelősség szabályozása, míg a hallgatók esetében csak minimális sajátos rendelkezéseket rögzít a hatályos törvény," emellett ugyancsak utalást tartalmaz a Polgäri Tôrvénykônyvre. Ugyanakkor e munkajogi és polgári jogi felelősség vizsgálata önmagában nem adhat teljes képet a kutatás eredményeihez, ezért azt szélesebb — helyenként a jog keretein is túllépő — spektrumban szükséges lefolytatni. A jogalkotó az utóbbi két évtizedben számos alkalommal reflektált az ágazatirányító állam azon állítására, miszerint a hazai felsőoktatás — elsősorban pénzügyi, illetve a kevéssé hatékony működésben megnyilvánuló válságának magyarázata az intézmények vezetési struktúrájában gyökerezik, ezért újabb és újabb jogintézményeket ötlött ki, amelyek az állam mint fenntartó közvetlenebb beavatkozását biztosították, és ezáltal szükségszerűen az intézményi autonómiát zsugorították. Ezen állami törekvéseknek eklatáns példája a tervezett, ám az Alkotmánybíróság döntésének következtében nem megvalósult irányító testület, az annak helyébe 18 Azaz sem a fegyelmi, sem a kártérítési oldal. 5 Nftv. 56. §
