Page 19 [19]
18 VEZETŐK, TESTÜLETEK, FELELŐSSÉG A FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEKBEN
sem az e jogszabályt hatályon kívül helyező, a Magyar Népköztársaság oktatási
rendszeréről szóló 1961. évi III. törvénynek (a továbbiakban: Ortv.) a , Felsőfokú
oktatás" című fejezete, sem pedig az ez utóbbi részletszabályait összefoglaló, a
felsőoktatási intézményekről szóló — és egyébként gyakorlatilag minden korábbi
felsőoktatási tárgyú jogszabályt dereguláló —, a felsőoktatási intézményekről szóló
1962. évi 22. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Ftvr.) nem tért ki a vezetők
felelősségére. Lényegében nem hozott érdemi változást az oktatásról szóló 1985.
évi I. (a továbbiakban: Ot.), sem a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. (a to¬
vábbiakban: Ftv.1.), illetőleg 2005. évi CXXXIX. törvény (a továbbiakban: Ftv.2.)
és tulajdonképpen a jelenleg hatályos, a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi
CCIV. törvény (a továbbiakban: Nftv.) sem.
A mind a mai napig fennálló — sajátosan szűkszavú — felelősségi szabályozás
részben azzal magyarázható, hogy az 1945 utáni időszakban folyamatosan átfogó
jelleggel szabályozó munkajogi normák születtek és voltak hatályban, ezek eseté¬
ben pedig a jogalkotó elegendőnek gondolta a mögöttes szabályozást. Mindebből
adódóan, amikor a felsőoktatási intézmények vezetésével összefüggő felelősséget
vizsgáljuk, nem nélkülözhető a munkajog és — minthogy a kártérítési felelősség
irányából az utaló szabályokból ez következik — a polgári jog e vonatkozásban
történő vizsgálata, és az e normák által kialakított szabályozási környezet értéke¬
lése. A hatályos — alapvetően törvényi szintű — szabályozást áttekintve azt látjuk,
hogy a felelősség egyik oldala" sem kellően kimunkált. Az oktatók, kutatók és
más munkakörben foglalkoztatottak esetében szinte kizárólag csak a munkajo¬
gi jogszabályokra (munka törvénykönyve, közalkalmazottak jogállásáról szóló
törvény) utaló rendelkezésből vezethető le a kártérítési felelősség szabályozása,
míg a hallgatók esetében csak minimális sajátos rendelkezéseket rögzít a hatályos
törvény," emellett ugyancsak utalást tartalmaz a Polgäri Tôrvénykônyvre. Ugyan¬
akkor e munkajogi és polgári jogi felelősség vizsgálata önmagában nem adhat teljes
képet a kutatás eredményeihez, ezért azt szélesebb — helyenként a jog keretein is
túllépő — spektrumban szükséges lefolytatni.
A jogalkotó az utóbbi két évtizedben számos alkalommal reflektált az ágazatirá¬
nyító állam azon állítására, miszerint a hazai felsőoktatás — elsősorban pénzügyi,
illetve a kevéssé hatékony működésben megnyilvánuló válságának magyarázata az
intézmények vezetési struktúrájában gyökerezik, ezért újabb és újabb jogintéz¬
ményeket ötlött ki, amelyek az állam mint fenntartó közvetlenebb beavatkozását
biztosították, és ezáltal szükségszerűen az intézményi autonómiát zsugorították.
Ezen állami törekvéseknek eklatáns példája a tervezett, ám az Alkotmánybíróság
döntésének következtében nem megvalósult irányító testület, az annak helyébe
18 Azaz sem a fegyelmi, sem a kártérítési oldal.
5 Nftv. 56. §