Oldal 18 [18]
OCR
I. BEVEZETÉS 17 beni felelőssége és kötelezettségei" mellett részletesen — a mai értelemben vett közoktatáshoz hasonlóan — határozta meg a hallgatói jogokat és kötelezettségeket is.§ Emellett az egyetem szervezetét és az egyes vezetők hatáskörét is tételesen tartalmazta," s ezzel lényegében a mai intézményi struktúrát is előrevetítette. Az egyes felsőoktatási intézményekre vonatkozó átfogó szabályozások, illetve bizonyos konkrét ügyekben a végrehajtás során feladatokat előíró rendelkezések a Kiegyezést követően, közel hét évtizeden keresztül a vallás- és közoktatásügyi miniszteri rendeletekben (a továbbiakban: VKM rendelet) jelentek meg. A VAM rendeletek már részletekbe menően szabályozták a vezetői hatásköröket, az egyetemi és kari testületekre is kiterjedően. Sajátosságuk volt, hogy a vezetői felelősséget az ún. akadémiai vagy egyetemi hatóság vezetői (rektor, prorektor, dékán) esetében nem, csupán a gazdasági területen, valamint az Egyetemi Könyvtár vonatkozásában rögzítették. Kiindulva azonban abból az alaptételből, hogy akinek hatásköre van, az annak ellátásáért felelős, valamint figyelembe véve a VKM rendeletek egyes rendelkezéseiből kiolvasható elvárásokat, e hatásköri szabályok alkalmasak lehettek a felelősség megalapozására. Hasonló a helyzet a testületek esetében is azzal, hogy a kollektív felelősség érdemben fel sem merült, a tagok egyéni felelőssége pedig erre irányadó norma hiányában inkább morális elvárásként jelenhetett meg, semmint számonkérhető és szankcionálható alkalmazotti kötelezettségként. Annak ellenére, hogy a felsőoktatásban, akár az abban oktatóként, kutatóként vagy más módon közreműködők, akár a hallgatók számának arányát, illetve a felsőoktatás költségvetési vonatkozásait nézzük, jelentős növekedést tapasztalhatunk, a második világháború után, s különösen a rendszerváltozás időszakában, illetve az azt követően megszülető jogszabályokat vizsgálva a felelősségi szabályok kimunkálatlan mivolta továbbra is szembetűnő. Ugyan a tudományegyetemek és a műszaki egyetemek szervezetének szabályozása tárgyában kiadott 274/1950. (XI. 23.) MT rendelet a korábbinál átfogóbban foglalkozott a kérdéssel (vélhetően azért, mert a totális diktatúra idején a vezetők felelősségének megalapozása nem volt mellőzhető), a későbbiekben már sem a felsőoktatási intézmények szervezeti kérdéseiről szóló 1956. évi 4. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Fsztvr.), B Ratio Educationis XVI. §, XVIII. § 4. pont, XX. §. 16 Ratio Educationis III. rész (Az iskolák rendtartása, illetve a fegyelem fenntartása) II. szakasz. Az iskolák rendtartása, tekintettel a tanulóifjúságra. 7 Az egyetem ma is ismert — részben változatlan — irányítási szerkezete már a Ratio Educationisban (XV-XVI. §) jelen volt: egyetemi tanács, egyszemélyi vezetőként pedig az elnök. Az egyetemi tanács elhatárolandó az egyetem akadémiai hatóságától, amelyet a rektor, a titkár, a négy kar dékánja és a szeniorok és a szabad és nemes művészetek prodirektora alkotott. A Ratio Educationishoz, és Mária Terézia egyéb felsőoktatási intézkedéseihez lásd: Kiss József Mihály: A magyar felsőoktatás a XVIII. század végén, Magyar Felsőoktatás, 2000/5-6, 44-45.
