Page 380 [380]
II. A LEGFONTOSABB TERMÉSZETES EREDTŰ PIROS/VÖRÖS FESTÉKANYAGOK 379
A 19. században még a Kanári-szigeteken tartottak nagy mennyiségben bíbor¬
tetveket, , napjainkra már csak Lanzarote szigetén vannak tenyészetek" (Lente
2017, 342). Ezt a festékanyagot kizárólag pác segítségével festették textilre, de a
különböző pácokkal másféle színt értek el vele: kárminpirosat, lilásat stb. (Id. Hajnal
1981, 108). A vele festhető árnyalatok nagyban függtek a kosenil minőségétől is,
mivel általában a kárminsav , 90-os aránya" aszerint változott, hogy a festékanyag
honnan származott , vagy hol került forgalomba (pl. a bécsi karmint timfölddel
elegyítették)" (uo. 99). A kosenillel festett szövetek színtartóssága kifejezetten
jó, ettől függetlenül természetesen ismerünk olyan több száz éves, kizárólag ez¬
zel festett textileket is, melyek az idők folyamán rózsaszínes tónusúra fakultak
(H. Hofenk De Graaff 1983, 226).
Mínium: Fehér ólomból (lat. ceruse) mesterségesen is elöällithatö (ez az „Egetett
ólomfehér", Id. Inzelt 2003, 99), de a természetben ásványként is fellelhető mér¬
gező festékanyag, az ólom és az oxigén vegyülete: ólomoxid. Elnevezése még:
ölompir, olomvörös, olomcinöber, szaturnuszvörös, saturnusminium, pärisi vörös.”°
Hires ökori „lelöhelyei” az efezusi ölombänyäk voltak. Ölomböl mär a römaiak is
szämos pirosas tönust elö tudtak ällitani. Egy eredetmonda szerint Pireusz kikö¬
töjeben egy tűzvész alkalmával véletlenül leégett egy hajórakomány fehér ólom,
, azóta értenek hozzá, hogyan kell ólomfehérből erős izzítással, sav adagolása
mellett" míniumot égetni (Wehlte 2004, 85). Az ólomnak (vagy inkább magának
a miniumnak, ld. Gesztelyi 2001, 222; Járó 1997, 181) és az okkernek együttes
hevítéséből szép rózsaszínes tónus keletkezett, amely Plinius műveiben sandyx
néven szerepel (Pastoureau 2017, 35; a PalLex egyszerűen a mínium neveként
tünteti fel a sandix szót, Id. XIII. 422). Ezzel a névvel azonban a középkorban már
a festőbuzért jelölik (Heitler 2012, 45). Egyebek mellett a középkori miniatúrák
festőanyaga, maga a miniatúra név is a mínium szóra vezethető vissza (Várkonyi
200I, 238). Más vélemények szerint a miniatúrák festékanyaga inkább a cinóber
volt, melyet azonban a középkori szerzetesek mínium névvel jelöltek, kisméretű
alkotásaik ezért kaptak a miniatira nevet (Hungerbihler 2007, 32)." A téglapor
mellett gyakran hamisitottäk miniummal a ndla értékesebb cinöbert (Heitler
2012, 151). Ezt a festéket a hazai népi bútorokon is használták, pl. egy 18. századi
sajógömöri tulipános láda piros színéről mutatták ki, hogy míniummal festették
20
Akad olyan forrás, amelyben a vörösfával festett színt nevezik ekképp: , Párisi Piros szín, Pariser
Roth” (GYARMATI 1806, 58).
Bizonyított tény ugyanis, hogy a minium nevet gyakran használták a cinóberre is, ill. más ásványi
eredetű vörös színt adó színezékvegyületekre (PASTOUREAU 2017, 35). Vö. , Cinnabaris rubra
A minium veres" (Comenius: Janua ling. lat. vestibulum. Colores, Szinek c. alfejezet).