OCR
372 MELLÉKLETEK Buzér Id. Festőbuzér Cochenille Id. Kosenil Cinóber: A természetben megtalálható cinóber voltaképpen , kristályos állapotú higanyszulfid", de van mesterségesen előállított változata is (Szőnyi 1957, 48). Szombathelyen egy késő neolitkori településmaradvány ásatásai során , előkerült számos festett kerámia", melyek között már „cinöberfestessel diszitett is” akadt. Ez az újkőkori cinóberhasználatot igazoló lelet , európai viszonylatban is a legkorábbiak közül való" (Sajó 2008, 43). Már az ókori görögök használták a cinnabaris nevet, ebből származik a természetes cinóber mai ásványtani neve: a cinnabarit. (A cinóbernek a , régi neve" inkább a mínium vagy a vermiculus volt. , Utóbbi onnan eredt, hogy összetévesztették" a kermesztetű révén nyert — a , féregről" elnevezett — karmazsinfestekkel, Id. Baskai 1941, 294-295; vö. az angol nyelvben mind a minium, mind a vermilion is jelölheti ezt a festékanyagot.) , A rómaiak a cinöberüket az ókori világ legnagyobb higanybányájából nyerték, a hispániai Almadénből. Kétezer év múltán még mindig ez [...] a bánya a legtermelékenyebb a világon" (Finlay 2004, 167). Hazánkban a 18—19. században Rozsnyó és Szlana környékén bányásztak cinóbert, erről Goethe híres színtanában (1810) a következőket írta: „A legjobb magyar cinöberböl, mely a legtisztább sárgásvöröset adja, a hollandok [I...] festéket készítenek. .." , Mesterséges változatát vermi/lionnak hívják, előállítását Kínában fedezték föl. Európában a 12. század után terjed el, és a 14. századra" általánossá válik az alkalmazása, jelentősen kiszorítva a használatból ,a nehezen beszerezhető természetes ásványt" (Sajó 2008, 43). A kínaiak előszeretettel használták pl. pergameneken kiemelő színként (Greenfield 2006, 13). A mesterséges változat voltaképpen , kénnel elegyített tisztított higany" (Finlay 2004, 168-169, amely , egy rész apróra törött kénből és két rész higanyból késziil” (Lukacs 2011, 146). Bármelyik alkimista képes volt ezt a festékanyagot ebből a két anyagból előállítani (Szikszai 2005, 24). Mesterséges úton kétféle eljárással is készíthető: nedvessel és száraz módon, előbbi világosabb-melegebb, utóbbi sötétebb-hidegebb tónust eredményez (Szőnyi 1957, 48; ezzel függ össze, hogy a 19. század végi + A mondat így folytatódik: , melyet vermillionnak neveznek. Ez is csupán a cinóbernek egy árnyalata, ami azonban közelít a bíborszínhez [nála a bíborszín jelentése tiszta piros], és vélhetően alkáliákkal próbálják közelebb vinni a kulminäciöhoz” (ld. GOETHE 2010, 66). 5 — Keleti jelentőségéről tanúskodik a következő kínai szólás: , Ha nem elegendő a cinóber, jó lesz a vörösföld is." Ennek értelme annyit tesz, mint: , Ha nincs ló, jó a szamár is" (SZEMERKÉNYI 2011, 239).