5. A piros gyakran tűnik fel olyan régi felsorolásokban, amelyekben a szerzők
a világos rózsaszínnel kezdődő, majd fokozatosan élénkebbé váló, ill. söté¬
tedő, kissé kékbe hajló pirosas árnyalatokat igyekeztek különböző pontosító
színmegjelölésekkel azonosítani. Gyakori például a különböző szőlőfajtákat
jellemző árnyalatok megnevezésében, sőt — külön erre a kérdésre fókuszáló
vizsgálataim szerint — a piros egykori rózsaszín-bíbor jelentése állhat annak
hátterében is, hogy a 19. századi szőlészeti szakcikkekben a szőlő három nagy
színcsoportja közül (fehér, rózsaszín, kék/fekete) a rózsaszínűeket következe¬
tesen a piros névvel jelölték (nem pedig az akkor még gyakoribb használatot
mutató, kategóriajelölő veres/vörös színnévvel).
6. A festékek közül (legalábbis a 18. század végén, ill. a 19. században) gyakran
kifejezetten azokhoz kapcsolódott a piros, amelyekkel — páctól, adalékanya¬
goktól vagy a festési eljárástól függően — legtöbbször a rózsaszín és a kissé
kékbe hajló (sötét)piros közti árnyalatokat lehetett elérni, így a kermeszre utaló
karmazsin, a kosenilre utaló kármin, ill. a vörösfákra utaló berzseny névhez.
(De ugyanígy a biros jelentésbeli rokonának mutatkoznak a valószínűleg régtől
fogva lilába hajló pirosas színt kifejező árnyalatnevek, így pl. az amaránt és
a bordó is.)
B) Ami a piros korai értelmére vonatkozó második hipotézist illeti, ennek
valószínűsége mellett elsősorban az szól, hogy vannak olyan írott források, ahol
a piros szót nem lehet egyszerű színjelzőként értelmezni. Az ételek (a pirosra sült
hús, kenyér stb.) és a gyümölcsök (az érett alma, körte stb.) mindenekelőtt azért
kaphatták meg ezt a jelzőt, mert a tűz és a napfény melegére bekövetkező pirosodás/
piruláshoz kezdetektől fogva a piros szót kötjük. Az etimológiai kutatások szerint
a pír- szótő a sütést kísérő pattogó hangot utánozza, az ebből származtatható piros
melléknév pedig a sütés/sülés nyomán hátramaradó barnás tónusra utalhatott. A szó
"barna jelentése azonban a gyümölcsök, a rózsa, az arc, a hajnal és a vér kapcsán
nem igazolható, ilyen jelentéssel az általam áttekintett forrásokban az ételeken kívül
legfeljebb a piros(pej) ló tekintetében számolhatunk. Ennek ellenére nyelvünkben
(máig vagy újra?) léteznek olyan dialektusok, amelyekben a $iros jelentésmezeje a
barnásvörös, ill. a barna szín irányába is kiterjed.
C) Akadnak olyan források is, amelyek esetében azonban teljesen el lehet és
kell tekintenünk a piros elsődleges jelentésétől/jelentéseitől. Sok esetben a piros
kizárólag azért bukkan fel, mert ez a jelző — olykor bizonyíthatóan domináns
szerepű — átvitt értelemmel is bír. Éppen ezért egyes szövegek értelmezésénél a
piros másodlagos sszép, jó, egészséges stb. jelentése tűnik mérvadónak (pl. ,piros