Page 357 [357]
356 VII. ÖSSZEFOGLALÁS
közösségenként nem feltétlenül teljesen azonos) pirosas árnyalatokkal. Ilyen
jelentésben használatos Klézsén a veres, ill. egyes nyelvváltozatokban részben
ilyen vizuális tartalmat fed le a vörös szó.
3. sajátos, lokálisan kimutatható értelme, amely egyes települések élőbeszédére,
pontosabban bizonyos közösségek meghatározott nemű és korú tagjainak
körére jellemző. Az általam megkérdezettek többsége ugyanis az előbbi két
pontnál sokkal szűkebb színterületre utalt a vörös említésével: olyan több¬
szörösen kevert árnyalatokra, melyek a piros és a (barnás)sárga, ill. a piros
és barna szín határán mozognak.
4. Csötétpiros" jelentése, amely a nyelvészek nagy része szerint létezik. Jóllehet
én magam a terepen a vörös ilyen használatával nem, vagy csak elvétve talál¬
koztam, nem zárhatjuk ki teljesen, hogy ez a szemantika egyes közösségek,
csoportok vagy egyének - aktív vagy passzív — tudásának a részét képezheti,
ilyenformán az aktuális kommunikációban természetesen ez is előkerülhet).
A harmadik számmal jelzett jelentéssel kapcsolatban mindenképpen hangsúlyozni
kell, hogy itt egyfajta „csökevenyesedett” szemantikävalvan dolgunk. Bär a barnäba
és a barnássárgába hajló piros tónusok mindig is részét képezték a veres/vörös vizuälis
jelentésének, annak eredetileg csupán a perifériáját alkották. Bizonyos településeken
(legalábbis az általam megkérdezettek körében) ma már viszont szinte kizárólag
ezek adják ki a — konkrét színek azonosításakor ugyan már meglehetősen ritkán
elhangzó — vörös szó jelentésmezejét. Ezek a kevert színárnyalatok pontosan azért
maradhattak meg a korábbi kategóriajelölő veres/vörös jelentésmezejében, mert
vizuálisan messze állnak a piros kategória központi árnyalatától (a fokális pirostól),
ill. a kevertségükből adódó koszos, zavaros érzetet keltő hatásuk következtében
egyáltalán nem hasonlítanak a szépnek és vonzónak vélt tiszta pirosas árnyalatokhoz,
vagyis nem igazán férnek meg a — pozitív másodlagos jelentéssel is felruházott — piros
szemantikájában. Így jelölésükre megmaradt a régi kategóriajelölő, azaz a vörös.
Ez utóbbi azért is alkalmasabb a sárgás- és a barnásvörös árnyalatok leírására,
mert egyrészt a legkorábbi időktől kezdve egyaránt használták semleges, pozitív
és negatív kontextusokban is, másrészt mert ennek a színnévnek a legkorábbi (1.
számmal jelölt) értelme a ma pirosként felfogott és a piros szóval jelölt szintarto¬
mánynál nagyobb, ill. a többi szín (így a narancs és barna) irányában is sokkal
nyitottabb volt. Ezt ket, nyelvünkböl mära kiveszett ärnyalatnev: a verheny(eg)es
/ vörheny(eg)es €s a röt hasznälata is bizonyitja. Kutatäsaim szerint ezek a szinne¬
vek ugyanis pontosan ilyesféle kevert, sokszor szennyesnek ható vöröses színeket
jelöltek korábban, méghozzá legtöbbször az állatok szőrzete, ill. az emberi haj és
szakáll kontextusában. Mint már szó volt róla, a vörös ma főleg az ilyen színű haj