Seite 338 [338]
OCR
2. MÁSODIK HIPOTÉZIS: A PIRULÁSBÓL SZÁRMAZÓ ÉS A POZITÍV PIROS 337 függetlenül azonban logikusnak tűnik az a feltételezés, hogy a piros szó eredetileg sütésre, hő hatására bekövetkező színváltozásra vezethető vissza. A pír- tőből képzett további szavaink ugyanakkor nem utalnak arra, hogy valamiféle égett, barnás elszíneződéssel függne össze a piros szó legkorábbi jelentése. A napsütés hatására megérő gyümölcsök (alma, cseresznye, eper, málna stb.) is pirulnak, az ember böre is megpirulhat a tüzö napon," a nap játéka hozza létre az égbolton azt, amit pirkadásnak hívunk, az arcpír pedig elsősorban a piros vér — mint már szó volt róla: a szégyen vagy szemérmesség érzésétől — az emberek bőre alá áramlását fejezi ki (vö. 1616-ból: , orcza pirossító veer", NySz II. 1293). Ennek az áramlásnak Faludi Ferenc kifejező megfogalmazását adta a 18. században: ,A tükörrel [...] kezdi tanácsát [...] gyűl-e vagy oszlik artzáján, ajakin a piros" (Faludi: Ist). Sőt, a tájnyelvi pirók egyik jelentése is a következő volt: gyermek, akinek piros, vagy valamilyen okból kipirosodott az arca’ (UMTSz IV. 500). De korábban a rosszat cselekvő, vétke miatt elpiruló emberre is mondhatták gúnyosan: ,heh, te pirók! (TSz 298). A pirók másik jelentése viszont a szarvasmarhák színére vonatkozott (MagySz II. 133), a RSz$Sz szerint az állatok vonatkozásában: "vörhenyes, ill. rőt; sárgás vöröses jelentéssel bírt (324; vö. Horváth Zs. 1839, 47). Ennek ellentmond azonban Hermann Ottó adata, neki ugyanis az mondták az Orosi pusztán élő pásztorok, hogy akkor használják ezt a színmegjelölést, , ha a bűr színe áttetszik" a szarvasmarha szőre mögül. Vagyis akár ebben az esetben is felmerülhet a szó rózsaszínes jelentése. Megerősítheti ezt, hogy a pirók madarak — a 19. századi ornitológiában — rózsaszínes vagy rózsaszínből karmazsinba hajló tollazatukról kapták a nevüket (Petényi 1851, 421). Itt hívom fel a figyelmet arra is, hogy nyelvújításkor a pír- tőből (az -ÉK képző hozzátoldásával) alkották meg a — rózsa-, ill. kärminszinre festö — amerikai bibortetü (ld. a II. melleklet kosenil cimszavat) magyar nevét: pirék, amely azonban nem lett hosszú életű (Imre 1873, 100, méghozzá talán azzal összefüggésben, hogy ,az ék névképző csak igetőhöz járul", Fialowsky 1878, 167). Nem barnás tónust idéz tehát az elavult pirék szó, a piruló gyümölcs és a pirkadó hajnal sem. A lepirult emberi bőr sem barnás, hanem sokkal inkább pirosas-rózsaszínbe hajló. Az is igaz azonban, hogy a leégett ember színe csupán kezdetben pirosas (vö. a napeg&s KöEsT szerint „rözsaszinü gyuladäst” okoz, Id. VIII. köt. 208), színe később barnássá változik. 379 A RSzSz szerint a pirított jelzőt is használták egykor a megperzselt bőrre (324). Ma már /eégett bőrről beszélünk, de így nevezték ezt már a 19. század végén is: , megbarnúlt arczot »leegett«-nek szoktuk mondani" (WOHL 1885, 104).
