Oldal 330 [330]
OCR
I. ELSŐ HIPOTÉZIS: A PIROS ‘ROZSASZIN, KEKBE HAJLO PIROS" JELENTÉSE 329 zsaszínes/bíborszínű szőlők piros jelzővel való ellátása voltaképpen tehát a piros szavunknak a rözsaszin-bibor szintartomännyal valö összefonödäsära szolgälhat újabb bizonyítékkal. (Azért szükséges a feltételes mód, mivel a szőlő voltaképpen egy gyümölcs, a gyümölcsöknek pedig régtől fogva bevett jelzője a piros, ahogyan erről később még több szó esik.) I.7. NEHÉZSÉGEK A VIZUÁLIS SZEMANTIKA KÖRÜL Ha a piros a 19. század elejéig vagy közepéig elsősorban a bíbor és/vagy a rózsaszínű árnyalatokat fedte le a nyelvhasználók többségének a szóhasználatában, akkor miért olyan körülményes ezt utólag alátámasztani, ill. miért a szőlőfajok csoportosításához vagy a drágakövekhez gyakran kapcsolódó jelzőkhöz hasonló közvetett bizonyítékok vannak túlsúlyban? Csupán azért, mert kevés olyan szöveges forrással rendelkezünk, amelyben utalnak a színnevek valós vizuális jelentésére? Vagy inkább annak a jele lehet ez, hogy a 19. században már csupán egyes művelt szerzők — egyéni vagy táji dialektusában — volt (vagy maradt) meg a piros szónak ez a két különböző, valójában azonban mégis egy összefüggő színtartományt képező jelentéstartalma?" Nehéz lenne megmondani. Ráadásul vannak olyan 19. századi források, amelyek egyszerűen csupán világospiros árnyalatokkal (Id. pl. az artériás vér kontextusában Bene 1812, 63; Sitkey: HGy 231, 240), sőt van, ahol a — kutatásaim szerint mindenkor inkább a vörös jelentésébe tartozó — sárgásvörös színtartománnyal kapcsolják össze a piros jelentését: , Skarlátnak neveztetik kevés sárgával vegyült veres szín, mellyet pirosnak mondunk; ez igen világos veres" (KöEsST X. 488).369 Az ilyen jellegű adatok azonban sokszor csak látszólag mondanak ellent feltételezéseinknek. A fenti definíciót nagyban befolyásolhatta pl., hogy a s£arlát szónak az idők folytán megváltozott a vizuális szemantikája. Mint már szó volt róla, eredetileg, ill. részben még a 19. század folyamán is egyes kékespiros jelentésű színnevek pl. a bíbor, a karmazsin szinonimájaként használták, viszont a 19. században már sokan inkább sárgába hajló, mint kékbe hajló piros tónust értettek alatta (vagy esetleg 369 Vö. ezen láz nemében a bőr világos vörös, mint a skárlát posztó, vagy a főtt rák" (Sitkey: HGy 205). A Goethe színtanához írt egyik lábjegyzetben a skarlatszin kapcsan ez olvasható: ,a magyar nyelvben ezt a színt a piros szóval jelöljük, ami a tiszta vöröshöz képest kevés sárgát is tartalmaz” (GOETHE 2010, 76).
