Oldal 325 [325]
324 VI. A PIROS MINT SAJÁTOS SZÍN ÉS POZITÍV JELZŐ
Különösen figyelemreméltó, az émikus szemszöget is felvillantó adattal szolgál a
kadarkabor tónusának változásáról a Zala megyei Csatáron élő gazdaember (a 20.
század nyolcvanas éveiben lejegyzett) véleménye:
, a kadarka sohasem volt vörös [ jelentése ebben az esetben: mélypiros" lehet], csak akkor,
amikor a felvásárlás »parancsa« voroset kívánt. Akkor tettek bele othellót, bodzát, az színt
adott neki" (Tolna Megyei Népújság, 1986. 36. évf. 6. sz. 3).
Az általam megvizsgált szövegek arra mutatnak, hogy ennek a valóságban is külön¬
böző színezettel bíró, mégis többnyire a vörösborok közé sorolt italnak az árnyalatát
sokféle módon, változatos színjelzőkkel fejezték ki a 19-20. szäzad sorän (siller,
vörös, piros, halvanypiros, melypiros, biborpiros, kastelyos, s6t grandt- és rubinszin).
Függetlenül azonban a szinnevek kuszasägätöl ügy tünik, hogy az igazän sötet,
feketébe hajló kadarkabor korábban ritka lehetett, ugyanakkor nagyon valószínű,
hogy valamiféle kékes árnyalat mindenképpen felfedezhető ebben a hivatalos nevén
kékkadarkából (táji nevei: fekete budai, jenei fekete, kökényszőlő, törökszőlő, Id. Rácz 278)
készült borban. Feltételezéseim szerint ez a borfajta éppen világossága és enyhén
bíborba hajló volta miatt érdemelhette ki a tágabb jelentésű vörös helyett a szűkebb
értelmű biros, ill. emellett egyes dr-ágakövek (gránát, rubin) nevét felhasználó jel¬
zőt is a 19. századtól egészen napjainkig. (A rubin és a gránát jelzőhöz egyébként
még napjainkban is ragaszkodik a borászati szaknyelv, pl. a , vörösborok java része
fiatalon bíbor színű és intenzitásban mélyebb, a levegővel történő érintkezés [érés]
hatására árnyalata melegszik, és először rubin, majd gránát színbe fordul át", Id.
BorLex , Vörösborok színárnyalatai"3"")
A kadarkaborok pontos tónusát is meghatározó szövegek mindenesetre megy¬
győzően igazolják, hogy meglehetősen nehéz bármiféle kapcsolatot találni a termelt
borok valós színe és a megnevezésükre használt biros bor vagy vörös bor elnevezések
között, ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy nincs köztük semmiféle összefüggés.
Mint már utaltam rá, előfordulhat, hogy csupán a balkáni — törkölyéről fogyasztott
— borkultúrával rendelkező vidékekhez kötődik hagyományosan a vörös-/veresbor
elnevezés, hiszen itt eleinte ,a vörösbor erős ízű, sűrű, vastag ital volt, ezért is ne¬
vezték gyakran bikavérnek" vagy kadarkaolajnak (Égető 2001, 582), ezzel szemben
360 Vö. , A vörösborok színe az éréssel mindig a hűvösebb árnyalattól (ibolyakék, bíbor-lila) a mele¬
gebb árnyalatok felé tolódik el (rubin, gránát, mahagóni, tégla, narancs)." (A Borháló 2020. nov.
2-ikai , A vörös 50 árnyalat" című hírlevele, hegyvidekborhalo.com). Egyébként napjainkban
általában ,a vörösborok megjelenését a málna, a cseresznye, a meggy, a téglavörös, az ibolya
vörös, a rubin, a gránát vörös színekkel, majd azok intenzitását, világos vagy mély árnyalatát
meghatározva" szokták leírni. (http://www.holmagazin.hu/cikk/a-borkostolas-szokincse.)