Oldal 321 [321]
320 VI. A PIROS MINT SAJÁTOS SZÍN ÉS POZITÍV JELZŐ
festésre (N. Bartha 1932, 20), ill. szentképek színezésére (Kós 1994). Nem szeretnék
merész etimológiai feltételezésekbe bocsátkozni, az viszont tény, hogy az egykori
borhamisítók — egyebek mellett — fukszinnal is színezték a fehérbort, hogy vörösként
tudják eladni, ill. ezzel javították a piacra szánt vörösborok színét. Így a sillerborok
színének , fukszos" elnevezése akár ebből a gyakorlatból is fakadhat, hiszen — leg¬
alábbis a 19. századi források szerint — már kis adag fukszin képes volt megszínezni,
méghozzá rózsaszínessé tenni a folyadékok színét (a korabeli források szerint már
ı mg fukszinnal , rózsaszinre" lehetett festeni egy liter vizet, Id. PalLex VII. 682).
De természetesen az sem zárható ki teljesen, hogy rókaszín" értelemben hasz¬
nálták a fuxos jelzőt, ill. hogy a róka német nevéből származik ez a színnév, ahogyan
ez — mint már szó volt róla — a mai borászati szótárainkban áll. Már csak azért
sem, mert a magyar nyelvterület nyugati csücskében a , Fuchs" valóban átkerült
nyelvünkbe színnévként, igaz, az Ausztriához tartozó Középpulyán nem a bor,
hanem a pej színű ló vonatkozásában használják/használták a fuksz szót (Id. a
MNYA II. kötetének 318. térképét).
Ugyanakkor hazánkban a fuxos/fukszos mellett maga a — bizonyosan a festék
nevéből származó — fukszin szó is elterjedt színnévként a 19. század folyamán (Id.
a 18. táblázat 3. sorának 3. rubrikáját). Méghozzá ‘lilaba hajl6 piros, bibor’ érte¬
lemmel, pl. a Peszi Naplóban egy , báli toilett” leírásában is szerepel a fukszin-szin
a következő zárójeles megjegyzéssel: , új szin violába játszó borvörös" (Constance
1893, 17). Ráadásul saját terepkutatásom alkalmával még napjainkban is találkoztam
hasonló színmegjelölésekkel, pl. Gyimesközéplokon egy élénk rózsaszín árnyalatra
használták egyesek a fukszpiros, fuksziarözsaszin, ill. a fuksziaszín elnevezéseket.5
A Pesti Napló iménti meghatározása talán esetleg a fukszinnal színezett bor képét
szeretné felidézni az olvasóban, éppen ezért e helyütt újra megemlítjük azt is, hogy
az anilinbíborral festett népviseleti ruhák kontextusában elterjedt kupuszinai jel¬
zönek szinten a (siller?) borhoz van köze. Kupuszinän ugyanis egy csupán lokális
jelentőséggel bíró színnévvel: a borszín összetétellel jelölik a fukszinos (a szintetikus
anilinbíborhoz köthető) árnyalatokat.
De lépjünk tovább. Egy 1861-ben publikált borászati szótárunk szerint , bora¬
inknak szinre nézve három főosztálya van, u. m. vörös, kástélyos (siller) és fehér"
(Gyürky 1856, 14; vö. Kosutány 1900, 220). A szótár megjelenése utáni időkben
357 Ld. BorL 1884. 34. sz. 268; 1891. 39. sz. 315; 1897. 52. sz. 814. Vö. Hankó: Házi Kincstárának-nak
„A fuchsin fölkeresese a borban" című alfejezetével (83); ill. a 1884-es BorL-ban megjelent
, Hogyan lehet festett vörös borban a fukszint könnyen felismerni?" című cikkel.
358 Sajnos Munsell-féle kódját nem tudom megadni, mivel az ott végzett terepmunkám során még
nem Munsell-mintäkkal, hanem csupán egyszerű színes papírlapokkal dolgoztam. Mindenesetre
e színnév elterjedését a román nyelv is elősegíthette, hiszen a románok is használják a roz fuchsia
színelnevezést (Id. NAGY S. 2018, 276).