Seite 318 [318]
I. ELső HIPOTÉZIS: A PIROS '"RÖZSASZIN, KEKBE HAJLÓ PIROS JELENTÉSE 317
hogy még a vörösborok sem voltak feltétlenül azonos tónusúak, legalábbis lehetett
közöttük sötétségi különbség:
, színük szerint is különböznek a borok; mert egyes borok fehér színűek, mások sötétek,
vannak aranyszínűek és vörösek, sőt összetett színűek is. Ezek között a sötét bor sűrűbb
és nehezebben emészthető [...] a vörös bor a sötétnél kevésbé tápláló [...] a fehér bor...”
(V. Kovács 1982, 274. Bellus Ibolya fordítása).
Az eredeti latin szövegben a sözéf bor helyén a nigrum (vo. a lat. niger ‘sotét szinü
vörös bor), LatSz), a vörös bor helyén a rubeum, a feher helyen pedig az album szö 41134
Vagyis nála — mint az az idézetből is kitűnik — a Ig. századi felosztáshoz hasonlóan
(fehér, siller, vörös) háromfokú a színskála, de világosság szerint a "fehér után a vörös"
következik, végül pedig a sötétvörös" színű bor zárja a sort. Marton szerint a rozé
és siller borok a középkorban sokkal elterjedtebbek lehettek, mint napjainkban; ha
ez így volt, az megmagyarázná, hogy miért bukkan elő a régi magyar forrásokban a
piros bor (aminek jelentése talán rózsaszínes, silleres bor), ill. hogy a régi magyar
nyelvben a miért jelölhette önmagäban a piros szó (főnévként) a vörösbort. (A RSzSz
szerint ugyanis a piros egyik régi jelentése piros színű bor; vörös bor" volt, Id. 324.)
Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a bor kapcsán a latin ruber "piros, vörös és a
niger fekete, sötét" jelző magyar megfelelője a kognitív piros középkori-újkori kategó¬
riajelölője lett, vagyis ebben a kontextusban is a vörös vált általánossá a nyelvünkben,
hiszen a , vörösbor" lett a bevett megnevezés, nem pedig a ,pirosbor".
A borok színére vonatkozó eddigi vizsgálataim szerint a 19. századtól, amikor
a bor valós színéről volt szó, a vörös és a piros szót egyaránt alkalmazták, 35" akár
egyazon szövegen belül is, ahogyan ez a következő idézetből is kiderül:
345 Pelbartus de Themeswar: Aureum Rosarium Theologiae ad Sententiarum quattuor libros pariformiter
Quadripertitum, Liber secundus (Oringaw, 1504. 535). Ezúton is köszönöm Rajhona Flórának,
hogy segített a szóban forgó színnevek latin eredetijének a felkutatásában.
349 Pl. Heltai Gáspár: A részegségnek. . . (1552) című művének egyik helyén a bornak verességéről ír,
de nála a bor jelzője mégsem a veres, hiszen kétszer is piros bort említ. Szintén Heltai tollából
származó műben olvasható: , szemei pirosbac a bornál" (Id. NySz II. 1243). Vö. Felvinczi 1693-ban
írta: , Ha piros bort iszol felettébb, s gyakorta Haspuffadás lesz annak ártalma" (SZALTKY 1983,
331). Vô. még a kôvetkez6 17-18. századi adatokkal: , 650: Piros O bort" (SzT X. 733); „1693: Uy
Borok ezek... piros" (uo.); 7727: [...] pfross ürmös bor” (SzI VI. 841); „r722: Gyekei piros bor”
(SZT X. 733). „1731: Körödröl hozott conficiält piros bor” (SzT VIL. 127); „r750: Hozattam [...]
Kostolób(an) a piros borból" (SzI VII. 282). Ld. ehhez meg az SZT pirosbor szöcikket is: X. 733.
3° Söt ekkoriban a rózsaszín és a fekete is előfordult a borok színjelzőjeként, pl. , 1843: Fekete
Muskotäly Rosa-szin muskotäly” (SzI XI. 559).