Page 316 [316]
I. ELső HIPOTÉZIS: A PIROS '"RÖZSASZIN, KEKBE HAJLÓ PIROS JELENTÉSE 315
1870, 457). Ugyanakkor Andrásfalvy Bertalan kutatásai szerint , tisztán vörösbort
termelő vidékeken" kizárólag ,kék szőlőből is készítettek sillert, amikor a vörös¬
bor iránt elveszett az érdeklődés" (1998, 48, vagyis a 19. század elejétől, amikor
divatba jöttek a félvörös, siller borok, Id. Égető 2001, 577). Ennek egyébként az a
borkészítői törekvés lehetett a mozgatórugója, , hogy a lédús törkölyből minél több
mustot, ill. bort nyerjenek". Ez végeredményben , a borok kivilágosodását eredmé¬
nyezte. Átmenetileg növényi festőanyag [...] hozzáadásával pótolták a sötét színt.
A technológia változását követő ízlésváltozás" azonban később már , feleslegessé
tette a borok festését", olyannyira, hogy legvégül a fehér borok váltak uralkodóvá
(Id. uő 1975, 459—460).
A készítés módjától függetlenül úgy tűnik, hogy a 19. század végén a si/ler szó
a kissé pirosba hajló borokat, ill. azok árnyalatát is jelölte, amint ezt a következő
idézet tanúsítja:
„ha kadarkából vagy más fekete szőlőből akarunk fehér bort nyerni, akkor a megőrlött szőlő
levét azonnal el kell választani saját bhéjától és csumájától, különben vörhenyes [kevéssé
pirosas/vöröses’], azaz siller szint nyer" (D. R. 1875, 262).
Később azonban törvényileg szabályozták, hogy csupán vörösborszőlőből készülő
bort lehet si//er néven forgalomba hozni, a siller bor így napjainkban csupán abban
különbözik a vörösbortól, hogy bár az is kék szőlőből készül, de azt — a vörössel
ellentétben - , héjakon (törkölyön) való erjesztés nélkül szűrik" (Id. Belügyi Közlöny,
1924. 3I. sz. 801).
De vajon korábban valóban a sillerbor kifejezésére használták a piros színjelzővel
ellátott dort, azaz a ,piros bor" jelzős szerkezetet, az igazi vörösbort pedig a ,veres/
vörös bor" jelölte? Kutatásaim szerint ennél bonyolultabb lehet a helyzet. Kezdjük
először azzal a kérdéssel, hogy milyen színnevek kapcsolódhatnak össze egyáltalán
a különböző tónusú borokkal.
1.6.1. A borok színjelzői (siller, kastélyos, fukszos, fixlis, pirkadt)
A bor színére vonatkozóan első forrásunk Szikszai szójegyzéke (1590), ő azonban
már ötféle bort különböztetett meg: a Ziszza fehért, a vöröst, a kastélyt, a világost és
az eperjest (Sziksz 37).4° A piros szót tehát Szikszai nem használta, a többé-kevésbé
silleres-pirosas színt nála talán a világos, a kaszély (és talán az eperjes) nevek takar¬
346 Ezek közül az eperjes szó nem feltétlenül színt, hanem esetleg ízt jelöl, hiszen nem a színt jelölő
színnevek közt szerepel, hanem később következik.