Seite 313 [313]
312 VI. A PIROS MINT SAJÁTOS SZÍN ÉS POZITÍV JELZŐ
valamiféle sajatos kevert arnyalatra utalhattak a Alaris- &s a korallszin jelzökkel,
talán épp olyan kevert ärnyalatra, amely sok Nyugat-Euröpäban keszült 18-19.
szäzadi korallekszerre jellemzö (ld. 41-42. fotö). Érdekességként megemlíthető,
hogy utóbbi ékszerek színéhez nagyon hasonló volt az egyik, a 20. század derekán
divatos autöszin: a „korallszin” (ld. 43. fot6).
Úgy vélem, hogy a korallokból készült gyöngyök és ékkövek sajátos rózsaszínes
és/vagy narancsos színezete lehetett az oka egyrészt annak, hogy a £(alláris szó
legkésőbb a 17. századtól színnévként is elterjedt a nyelvünkben: £lárisszín (vö.
Kerekes 1940, 158; Szeremley 1906, 110). Másrészt annak is, hogy a 19. századtól
egyre többször állt (a veressvörös helyett) a piros jelző a korall és az abból — vagy
annak utánzataként — készült nyaklánc neve előtt." Például egy 19. század elejéről
való forrásban az áll: , A Kláris külömbféle rendű, a" piros színű legbetsesebb" (Ger¬
gelyfh 44), holott mint az imént már említettük, más források szerint a legdrágább
kalárisok tónusa a rózsaszín névvel illetett színtartományba tartozik. De ugyanebben
az időben került feljegyzésre a £/árispiros színnév egy magyar-német szótárban (Id.
MNZs 413; vö. CzF III. 308). A 19. század második felében pedig a nemes korall
fajnak a következő, régies állattani elnevezése is lejegyzése kerül: , piros burány"
(Pokorny 1856, 171, ugyanitt a leírás részben pedig , piros korallról" esik szó, Id.
172). De az 1873-as kiadäsü Ballagi Mör-fele nyelvszötär Aaris szöcikkeben szinten
a piros szinjelzö szerepel ( Ball 89). Különösen figyelemreméltó, hogy Tafterner Béla
színekről szóló könyvében, amelyben a $iros és a vörös színnév közül kizárólag a
vörös szerepel, a piros színnév pedig csak egyszer tűnik fel, pontosan — és bizonyosan
nem véletlenül — a , piros klaris” jelzős szerkezetben (1884, 9). Sokatmondó az is,
hogy Zsitvay János vörös színcsoportba sorolt színelnevezései között a számos vörös
szóval meghatározott árnyalat mellett (császárvörös, rubinvörös, gránátvörös stb.)
csupán egyetlenegy olyan színnevet találunk, amelynek a piros képezi az utótagját, ez
pedig éppen — a kláris nyaklánc alapanyagát képező — korallról elnevezett árnyalat,
azaz à korallpiros (1903, 90)3# A Néprajzi Lexikon ,gyöngysor" szócikkének írója
szintén a piros színnevet választotta a korall színmegjelöléséül, amikor a parasztság
nyakláncait tárgyalva arról írt, hogy ,a nemes gyöngysor anyagokat (igazgyöngy,
345 Korábban ennek szinjelzdje is inkabb a veres/vérés volt. Pl. , 1628/1635: ...Egj Veres apro zemw
kláris lancz" (SzT I. 384). 1640-ből: , Egy nyakra való vörös kláris"; 1661-ből: ,, Veres kláris, fejér
gyöngygyel füzött, két renddel [...] Apró veres kláris két csomóval" (GÉRESI 1887, 420, 421).
Vö. Diat VI. 428; Pethe: FöldK 267; Földi: TermH 374. Vo. még: a SzT Alaris, klarisgaller stb.
szócikkének veres adataival.
1 A korallpiros elnevezés létezése ellenére Csapodi István a , korálszínt, kláris-színt" mégsem a
piros színcsoportba illeszti, hanem a vörös árnyalatok közé (1898, 640). Ennek talán a korallszín
narancspirossal való rokonsága lehet az oka, mivel Csapodi szerint a sárgás árnyalatok a vörösek
közé tartoznak.