azért a piros szerepel ebben a sorban, és nem a veres/vörös, mivel a kettő közül az
előbbi szónak a vizuális szemantikája függ szorosabban össze a rózsaszín és a bíbor
színtartománnyal.
Ugyanakkor az is valószínű, hogy a piros ebben a korban, a 19. század első fe¬
lében már nem rendelkezik egyértelmű vizuális jelentéssel, hiszen amikor Fazekas
általánosságban ír a , veress" szőlők csoportjába sorolt fajok színéről, mellőzi ennek a
színnévnek a használatát, feltételezéseim szerint éppen azért, mert ekkorra a piros
már sokak szemében (egyre szélesedő jelentéséből adódóan) a kategóriajelölő veres/
vörös szinonimájává vált. Az általa felsorolt árnyalatnevek ugyanis a következők:
1. Kesely
2. Teglaszin v. Tüdöszin
3. Rözsa szin
4. Szilva szin
5. Gránát szín
6. Meggy szín
7. Konkoly virág szín
8. Viola szín
9. Vér szín (Fazekas 1836, 77).
Ebben a sorban szintén érvényesülni látszik valamiféle sötétség szerinti elrende¬
zés. Márpedig ha ez így van, akkor a szi/va képezi a gránát szóval jelölt piros szőlők
kékes párját, éppúgy, ahogyan a konkolyszín a meggyszínét. (A konkoly, amelynek
virága liláspiros, nem azonos a kék búzavirággal, annak ellenére, hogy mindkettő
gyakori a bizatablakban, Id. Racz 2010, 128.) A legsötétebb tónusok esetében a
— számos forrásból igazolhatóan mélylila értelmű — vio/aszín képviselheti a sorban
a vérszín "kékes értelmű társát (a vérszín ebben az esetben talán a sötét vénás vér
színére utal). Hipotézisem szerint a pirosas értelmű színnevek vizuális jelentése tehát:
kesely - enyhén rózsaszínbe hajló világos szín
tégla- v. tüdőszín - világos rózsaszín
rózsa szín - középrózsaszín és/vagy élénkrózsaszín
gránátszín - sötétebb rózsaszín - lilába hajlé pirosas/bibor:°7
meggyszín - sötét lilás-piros/bíbor3?"
vérszín - feketébe hajló pirosas
327 Ma a francia borászok szemében a gránázszín képviseli a legvilágosabb vörösbort, a sorrend náluk
a következő: gránátszín, téglavörös, bíborvörös, rubinvörös, sötetvörös (PRIEWE 2015, 50—51).
Utóbbi három színnév, vagyis a rózsa-, gránát- és meggyszín sötétségi átmenetet jelölhet a po¬
kolvaras beteg arcán jelentkező pirosság kontextusában is a következő, 19. századi forrásban:
, a" vörösség eleinte a" rózsa-, azután gránát-, vagy meggy-színig különbféle" lehet (CSORBA
1837, 115).