Oldal 305 [305]
304 VI. A PIROS MINT SAJÁTOS SZÍN ÉS POZITÍV JELZŐ
ket sorakoztatja fel: festszin, rözsaszin, setét vagy király piros (Nagyváthy 1830, 275).
Ha megérzésünk nem csal, e forrásunk szerzője három rokon árnyalatot kívánt
kifejezni (az általa jelzett fehér, kétfajta kék lila’ €s särga ärnyalatün túl), amelyek
főként sötétségükben vagy esetleg még élénkségükben is különböztek egymástól.
Ezek feltételezésem szerint a következők:
testszin "legvilágosabb rózsaszín"
rózsaszin "közép- (vagy élénk)rózsaszín
setét vagy király piros "sötét- (vagy lilás rózsaszín - bíbor
Az utóbbi, sezét szín megnevezésében a szélesebb értelmű veres/vörös helyett a
piros áll, jóllehet ebben az útmutatóban többször feltűnik a veres is (pl. a hagyma,
a répa, a bor, a föld színének jellemzésére). Valószínű, hogy éppen az általam fel¬
tételezett rózsaszín-bíbor? jelentése miatt esett a pirosra a választás.
Még inkább megerősíti a rózsaszín-bíbor színtartomány utóbbi felosztását az
a bakator/bakar/bäkor sz616fajtäts** szinek alapjän alfajokba csoportosité, 4” Sz6116
Jajtákról címet viselő dolgozat, amelyben szintén egymás mellé kerül a rózsaszín
és a piros szóval jelölt árnyalat:
1. Fekete
2. Fejér
3. Gránát szín
4. Megygy-szín
5. Piros
6. Rósa szín
7. Sárga
8. Tegla vagy Tüdö szin (Fazekas 1836, 69-71).
E szinnevek lejegyzöje, Fazekas György nagykállói református lelkész a grá¬
nátszínű bakator közelebbi színtónusát nem ismerteti, a meggyszínről viszont azt
írja: nagyon setét és kékkel elegyült veres Bakar faj ez", az utána következő pirost
a meggyszínnél világosabb veresként definiálja, az azutáni rózsaszínről viszont
azt írja, hogy az meg a piros színűnél világosabb. A legutolsó színről szintén nem
tudunk meg semmit, abból kifolyólag azonban, hogy a zZég/ás jelző ennél a sző¬
lőfajtánál más forrásban "halványrózsaszínt jelöl (pl. ,u. m. téglás bakator, azaz
világos rózsaszinü", MLex II. 1879, 533), azt kell feltételeznünk, hogy ez még a
,Rósa szín" szóval jelöltnél is világosabb színt képviselhet. Véleményem szerint
vö. , biaczint színű hosszú ruhába" (Nagy I. 1868, 98). A jácint tipikus színe tudvalevőleg a lila,
amit sokáig — az ibolyához hasonlóan — a kék szóval jelöltek. (Vö. a kékibolya nevet a kékjácint
növénynévvel itt: RÁCZ 2010, 269.) Ugyanakkor a 18. században , a fehér és kék jácinton kívül
ismerték [...] a félig telt, rózsapiros fajtát, melyet nagy becsben tartottak" (N. n. 1909, 24).
326 Erről a középkorig visszavezethető szőlőfajtáról az alábbiakban még többször esik majd szó.