Page 303 [303]
OCR
302 VI. A PIROS MINT SAJÁTOS SZÍN ÉS POZITÍV JELZŐ A 19. század végén azonban már a rózsaszín árnyalatok elnevezéseinek a szemantikájáról is értesülünk. Például az 1.3.5. alfejezet végén idézett mondatban Pékár Károly azt fogalmazza meg, hogy milyen különbséget lát a rózsaszín és a husvörös színnév jelentése között. Színfelfogása szerint az előbbi a kékespiros értelmű bíbornak fehérrel kevert árnyalatát jelöli (vö. Zsitvay 1903, 91), míg az utóbbi a sárga vagy barna színbe hajló vörbenyvörös szín telítetlen, fehéres változatát fejezi ki. A húsvörös a fentiek értelmében nem a (marha- vagy sertés)hús valós árnyalatához, hanem sokkal inkább az emberi bőr színéhez hasonlít, azaz számára ez voltaképpen az emberi testfelszín valós színét jelölhette. (A hússzínnek hasonló kikeverésmódját adja meg: Zsitvay 1903, 90; ill. Skodnik 1988, 319.) Hasonló felosztás szerepel már egy korábbi művészeti munkában is, annyi különbséggel, hogy abban a rózsaszín alkotórészeként feltüntetett kékespirosas árnyalat neve nem a bíbor, hanem a , kármin", ill. a vörbenyvörös helyett is más színnév áll, nevezetesen a— vörhenyvöröshöz hasonlóan szintén sárgáspirosba hajló jelentésű — „ezinöber” (Tafferner 1884, 32; vö. Butovszky 1906, 86). Összevetésül megemlítjük, hogy napjainkban a kalocsai hímzéseknél használt ,pamukszínek" között a rúzsaszín névvel illetett tónus szintén a fehér és a kármin keverékeként definiálható (Romsics 1998, 410). A rózsaszín tónusok neveivel kapcsolatban érdekes megvizsgálni azt is, hogy milyen színneveket használtak rá azokban a szövegekben, amelyekben a rózsaszín szó ritkán fordult elő: pl. a rózsák színének kontextusában. E virág színének jellemzésénél ugyanis valószínűleg szándékosan kerülték a rózsaszín jelző használatát, hiszen meglehetősen ellentmondásosan hangzott volna, hogy , rózsaszínű rózsa". A 18. század végén Csapó Jozsef csupan piros rosa fajokról ír (kerti rosa, parlagi rosa, basal rosa3?1), többféle színnév szerepel viszont Diószegi Sámuel Magyar fűvész könyv című 1807-ben kiadott munkájában, amelyben 20 különböző rózsafaj van felsorolva (Diószegi 302). Bár Diószegi nem mindegyik fajnak adja meg a közelebbi színét, munkája mégis fontos abból a szempontból, hogy háromféle színnevet is használ a pirosas szirmú fajok jellemzésére. Az egyik a Lippaynál is már előforduló zeszszín, a másik a veres, a harmadik a piros. Hogy e helyütt mi a különbség, vagy van-e egyáltalán különbség a vörös és a piros szóval jelölt rózsák között, nem lehet bizonyosat mondani. (De talán nem véletlenszerű ezeknek a színneveknek a használata, hiszen a piros szó pl. önmagában tűnik fel — a gyakran bíborszínű árnyalatot mutató — bársonyrózsával rokon R. Damascena fajnál, ld. uo. 303). Az is elképzelhető, hogy Didszeginél a ,,testtzin”, a ,piros és a ,veres” vilagossdgi — és esetlegesen árnyalatbeli — fokozatokat jelöltek, méghozzá oly módon, hogy a 34 A bazsarózsa, ill. még az általa említett zuba és kassai rosa voltaképpen nem rózsa, csak a nevében (Csapó 30).
