OCR
290 VI. A PIROS MINT SAJÁTOS SZÍN ÉS POZITÍV JELZŐ Kecskeméti W. Péter ötvöskönyvének , szederjes bársonyszínü" szókapcsolata (Id. Ballagi 1884, 279), ill. ezt bizonyítja az is, hogy Márton József a lat. purpur jelentését egyrészt a , veres bársonyszínnel", ill. másrészt a bíborral azonos , tsiga vérszínnel" azonosítja (OsLex 342; vö. a 18. század végén az ókori görögökről írták, hogy , veres bársony szinnel festett köntösökben" jártak, Id. Parn I. 9). Mint már szó volt róla, idővel azonban a bársonyszín elnevezés szemantikai mezeje is közeledett a fokális piros felé, talán éppen a , veres bársony" jelzős szerkezet hatására (vagy esetleg azzal összefüggésben, hogy a 19. századi bársonyszövetek tipikus színévé a fokális piros árnyalatok léphettek elő, ezt azonban nem vizsgáltam). De hogy korábban a bársonyszín jelentésén valóban valamilyen lilás színt értettek, az tobb 18. századi adattal is igazolható. Például egy 1770-ben megjelenő könyvben az ibolyaviräg a következö meghatározással szerepel: , Bársony színű Viola” (JóE LXIV. fejezet, vö. Gyöngyösi költeményében , a" tellyes Violákat" jellemzi a , Bársony" csakúgy, mint a , Skárlát" és , Karmasin szin", Id. PorMF I. könyv, IV. rész, 26. vers). Egy másik korabeli forrásban pedig világosan elkülönül egymástól az akkor még "élénkpiros és mindenféle más piros" értelmű veres és a bársonyszín: , ez a" Látomány [...] veres, zöld, kék és Bársony-színekkel mint eggy Szívárvány lángol" (Kármán 223). Megingathatatlan bizonyítékot nyújt az a — már korábban is említett — tudományos szivárványleírás, amelyben a bársony szóval jelölt szín (a violaszínnel együtt) a bíborszín/lila helyén szerepel: „7 szinek lätztzanak, ilj rendel verhenyeges, arany szin, sárga, zöld, kék, bársony, és viola szin" (Jeney 27). Egy másik — 19. század eleji — leírásban ez a szín még pontosabb meghatározást kap: ,d színeket egymásután illyen rendel látjuk; úgymint: először a" veres, azután a narants, sárga, zöld, kék, setét veres bársony, és a? viola szint” (Peterka 1824, 13). Itt már a bársony mellé kerül a veres szó is (talán azért, nehogy véletlenül kék színű bársonyra gondoljon az olvasó, hiszen Newton leírása szerint az indigószín áll ezen a helyen, éppen ezért pl. több 19. század végi szerző a newtoni indigót ,sötétkéknek" fordítja," így pl. Ihanhoffer 1883, 487; vagy Felméri 1875, 400). A színeknek a szivárványban való tényleges elhelyezkedése viszont egyértelműen 3% Ugyanakkor, ahogyan azt ma már tudjuk, amit Newton indigónak (indigo) hívott, az a mai angolban az ibolyaszinnek (violet) felel meg, amit pedig ibolyaszinnek (violet) nevezett, az viszont a bibornak/lilanak (purple) (Id. BIERNSON 1972).