Page 278 [278]
OCR
I. ELSŐ HIPOTÉZIS: A PIROS ‘ROZSASZIN, KEKBE HAJLO PIROS" JELENTÉSE 277 színű bársony? jelentését (világosvörös bársony? jelentést társítanak hozzá pl. itt: MLex III. 149). A bársony névvel fordított latin durpura a középkori forrásokban valószínűleg egy festett szövetfajtát jelölt, hogy pontosan milyet, nem tudjuk, mindenesetre ez a luxuskelme értékesebb mutatkozott a többi korabeli textilfajtánál (Futaky 1996, 337). A hazánkba főként keletről érkező durpura szöveteknek egy része talán bíborcsigával festett lehetett, de nem feltétlenül, hiszen — legalábbis Endrei Walter véleménye szerint — , a görög császár gineceumain (manufaktúráin) kívül a bíborcsiga színezék használata tilos volt, ezért az ott készült drága selyemszöveteket akkor is purpurának nevezték, ha nem azzal készültek" (1989, 157).3 Ráadásul a 12. század után a bíborcsigával való festés már erősen leáldozóban volt (ld. a II. melléklet Bíbor címszavát). Például a Bizáncból való magyar koronázási palástot sem bíborcsigával, hanem — mint már utaltunk rá — festőbuzérral és részben lengyel kermesszel színezték. (Pontosabban annak a tr. századi szövetrétegnek a fő festőanyaga volt a buzér, amely mára teljesen kifakult, a később ráerősített, 17. század eleji mintás — sötétlila láncfonallal, mályva/világoslila és világoszöld vetülékkel készített, E. Nagy 2002, 30, 33 — itáliai selyemszövet festőanyaga viszont már a kosenil volt, Id. E. Nagy 1983). Egy hazai, 1264-ből való udvari számadáskönyvben a burpura néven szereplő kelmék fajtáinak latin nevéből arra lehet következtetni, hogy ezek többféle helyről származtak (többségük keleti eredetű lehet, de akadt köztük itáliai — esetleg itáliai közvetítésű — termék is, Id. Futaky 1996, 337). Az összetett értelmű latin durpura (biborcsiga, biborfesték, biborszin, biborszüvet’) színre vonatkozó jelentése szintén erősen kérdőjeles, sőt egyes vélemények szerint már az ókorban is ingadozott e jelző értelme: használták kékes-lilás tónusokra, de alkalmazták egyszerűen a rubeus, rutilus vagy ruber ( piros") szinonimájaként is (Forbes 1964, I. 120). Mindenesetre valószínűnek tarthatjuk, hogy a 13. században hazánk udvari-főúri köreibe importált durpurák különböző vöröses árnyalatot mutathattak, hiszen egyrészt különféle műhelyekből (ezzel összefüggésben különféle színezékeket felhasználó, vagy legalábbis különféle pácokkal és segédanyagokkal, ill. mindezeknek különféle arányaival dolgozó festéssel) érkeztek, másrészt a középkorból másutt fennmaradt püspöki miseöltözetek, kazulák is különféle pirosas és mélylilás tónust mutatnak. (A magyar koronázó palástja is miseruha volt eredetileg!) Nyilvánvaló, hogy ezeknek a régi nyugat-európai textilmaradványoknak a színe az idők folyamán akár jelentősen is módosulhatott, ennek ellenére mégis feltételezhető, hogy 93 Ezeket a bizánci selyemszöveteket részben a bíbor, részben , egy mély piros" szín jellemezhette a zöld és a sáfránysárga árnyalaton kívül (PAYRNÉ 1935, 118).
