Oldal 258 [258]
OCR
5. A RÓZSASZÍN 257 sok pirossal tarka —, vagy fehér viseletben jártak" (Domanovszky 1981, 127).*” A hazánkban élő cigányok körében is elsősorban a termékeny fiatal lányok és nők körében volt szerepe a romák viseletében amúgy is domináló pirosnak (ld. Fábiânné 2015, 98). A cifra viseletti vidékeken, így pl. Kalotaszegen is, az esküvőn is hangsúlyos szerepe volt a pirosnak (Lackovits 1983, 421). De ez a szín pl. olyan falvakban is része lehetett az esküvői viseletnek, ahol különben teljesen feketébe öltözött a menyasszony. Így pl. a dunaharaszti sváb menyasszony fekete ruhájának bélése és alsószoknyája általában piros volt (Kovács Bence szíves szóbeli közlése). Egyes kutatók szerint egykor egész Európában ez a szín jellemezte a menyasszonyi ruhákat, ezt váltotta fel később számos vidéken a piros-fehér kombináció (Leimgruber 2007, 26). [Egyébként Japánban és Kínában a menyasszony hagyományos öltözete szintén a piros (Shepherd-Shepherd 2004, 343). De pl. a hagyományos nepáli bráhman esküvőn is hangsúlyos ez a szín, a férjhez menő lány piros ruhát visel a ceremónián, melynek részeként , a vőlegény cinóbervörös tikát [azaz rituális célból festett jelet, általában pöttyöt] rajzol a menyasszony homlokára" (Enslin 2017, 178).] Ami viszont a hazai polgári öltözködést illeti, ott már viszonylag korán kislányos színként kezdtek tekinteni a pirosra. Hazánkban a 19. században, hozzávetőlegesen a ,hatvanas-hetvenes években a fiúk számára a sötétkék, a lányoknak a vörös" vált elfogadott ruhaszínné (F. Dózsa 1989, 191). De ugyanezt a szimbolikai megfeleltetest: „kek=fiü és piros-lány" látjuk viszont később egyes tájak hagyományos gyermekviseletében is (Flórián 1997, 763—764), pl. az 1920-as évekbeli Kapuváron (Horváth 1972, 166; vö. a baba nemét jelző piros vagy kék szalaggal a Sárkeresztes környékén születettek csuklóján, Id. Gelencser-Lukäcs 1991, 386). Ugyanakkor szintén polgári hatásra ezt a két élénk színt — amelyet egyébként maguk a gyermekek is kifejezetten kedvelnek (Id. Nemcsics 1990, 148) — egyre inkább a náluk szolidabb színhatást képviselő rózsaszínnel és világoskékkel helyettesitették. A magyar parasztság körében azonban nem vált általánossá e két — olykor már pasztellvilágosságú — tónus, mégis igen széles használati szférában megtaláljuk őket ilyesfajta, vagyis az újszülöttek nemét jelző jelentésben. Többek kôzôtt pélyakôté/pârnakôté szalagoknäl alkalmaztäk (Jékai-Méry 1998, 24; Zélyomi 1979, 204; Luby 2002, 156), keresztel6i takardknal (Takacs 1986, 20; Schön 2009, 399), halottas lepedőknél (Lackovits, 1990, 43), ill. az elhunyt kisgyermekek koporsóját letakaró textilnél (Luby 2002, 184) vagy a számukra faragott és festett 7 A piros és a fehér — a nemzeti trikolórhoz igazodva olykor a zölddel is kiegészítve — ment át a 19. század végén divatossá vált, ,a magyar ruhánakc nevezett nemzeti öltözetbe" is, amely voltaképpen egy , piros-fehér pártás, pruszlikos, csizmás, kötényes" női viselet volt (FÜLEMILE 2011, 187).
