Oldal 247 [247]
OCR
246 V. A PIROS/ROZSAS ARC, A PIROS RÓZSA ÉS A RÓZSASZÍN , megőrizte a tisztaságát. Az almák vérvőrösek voltak" (Romuald Korastól idézi: Szenti 1993, 96). A házasság elhálása után körbehordozott véres lepedő/fehérnemű régi hazai — egyes magyar nyelvterületeken néhol még a 20. században is élő — szokására (erről bővebben Id. Vajda 1996, 339—440) emlékeztet az iménti örmény hagyomány. Éppen ezért az almák színét is talán inkább az elhálással együtt járó női vérrel asszociálták, semmint a szemérmes arcpírral. Már csak azért is, mert a rózsás arc halványpiros, a vér tónusa viszont élénk, éppúgy, ahogyan a szajhasághoz asszociált pirosé, amelyről a következőkben lesz szó. 5.63. A rosszféle nők és a piros A szenvedélyes tüzes piros szín erőteljes erotikus asszociációkkal is bír, éppen ezért a történelem folyamán szerte Európában a szüzesség ellenpólusát képező szabados nemi élet kifejezőjévé is vált. Például Németországban és Olaszországban a szajháknak piros ruhát kellett viselniük megkülönböztetésül, Bernben pedig piros sapkát kellett hordaniuk ugyanezen okból, végeredményben pedig a bordélyházak pirosa, vagyis a vöröslámpás házak piros jelzéssel való elkülönítése is e szín megbélyegező funkciójára vezethető vissza (Leimgruber 2007, 25). A keresztény tanokban a 13. században rögzült hét főbűn közül a piros szintén a paráznaság, ill. emellett még a gőg mellé társul (Pastoureau 2012, 65). A gőg jelentése abból adódik, hogy a drága anyagokkal társuló és magas előállítási költséggel járó élénkpiros ruhaszínt a hiúság bűnére csábítónak vélték, éppen azért a IV. lateráni zsinat meg is tiltotta annak a viselését a klérus közönséges tagjai számára (Pleij 2004, 67). Ez szín, vagyis a , skarlátvörös" a reformáció idején aztán még inkább negatív státuszba süllyed, azzal összefüggésben, hogy Luther , a nagy babiloni parázna módjára pirosra pomádézott pápista Róma emblematikus színét" látta meg ebben a luxust — és ezzel együtt a bűn képét is — megidéző élénk színben (Pastoureau 2012, 174; v6. Kuszmann 1997, 383). A közelmúlt paraszti gyakorlatában szintén elsősorban a romlott erkölcsöt jelképezte ennek a színnek a felöltése, pl. saját gyűjtésem szerint egykor néhol , kurvásnak?" tartották a piros fejkendőt, de Györgyfalva viselete kapcsán is lejegyezték, hogy ott korábban a menyecskét már akkor is megszólták, ha , csak fekete alapon pirosbabos keszkenőt talált venni", és fejkendőjét azonnal ,kurva keszkenőnek" csúfolták (Pap Janossy 1971, 504).** kapcsán a piros színt szintén a testi szerelem beteljesülésével azonosították: Csikszentdomokoson a lakodalmi fenyék 261 Vo. ,az én barátnőm Debrecenbe szógált, oszt eljött a [falusi] bálba, de a legínyek nem kérték fel [táncolni], mer piros cipő vót a lábán, mer hát ű mán divatozott" (VAJDA 1978, 8). Mint
