Seite 243 [243]
242 V. A PIROS/ROZSAS ARC, A PIROS RÓZSA ÉS A RÓZSASZÍN
esetleg egyaránt mindezek hozzájárultak ehhez, utólag már nehezen kibogozható
problémának tűnik.
Mindenesetre az bizonyos, hogy hazánkban a piros névvel illetett szín önmagá¬
ban, vagyis a rózsa jelkép nélkül is összefonódik a szemérmességgel és a tisztességgel.
Jó példa erre az a 17. század tájáról származó csúfoló ének, amely a cölibátusban
élő papokhoz társítja ezt a színt:
, Isten vetne vendéget: papoknak pirossát lértsd: szemérmes/szűz, esetleg — gúnyos
éllel — szemérmeskedő fajtáját],
Deákoknak nyakassát, tótoknak talpassát stb." (Szencsey György 1704-ben befejezett
dalkönyvéből származó Lakodalmi gajd című dalt közli: Ihaly 1864, I. 345).
A piros azonban korábban természetesen nem elsősorban az önmegtartóztatást
fogadó szerzetesek jelzője volt, hanem sokkal inkább a női tisztesség kifejezője
lehetett (arról, hogy milyen fontos erény is volt egykor a szüzesség, Id. Vajda 1996).
A megesett a lányok egyes helyeken még a közelmúltban sem viselhettek piros vagy
rózsaszínű kendőt (pl. Gömörben Id. Ujváry 2002, 692), hiszen nem társadalmilag
elfogadott módon, hanem épp ellenkezőleg: házasságon kívül lettek gyermekükkel
várandósak. Sok helyütt kizárólag az ártatlan leányok kiváltsága lehetett az is,
hogy a hajukba piros szalagot kössenek. Legalábbis erre utalnak azok a Halászi¬
ban lejegyzett, balladaszerűen megénekelt sorok, amelyek egy gyermekgyilkos
leányanyáról szólnak:
, Bereg Náni piros pántlikája,
Nem koti már többet a hajába
Tedd el anyám, láda fiókjába,
Jó lesz majd a szüz-lányok hajába!" (Schram 1g62b, 135).
Valószínű, hogy a 18. század elején Mikes Kelemen sem testi szépsége miatt
nevezte egyik levelében a lakodalmára készülő Köszeghy Zsuzsannát , piros le¬
ánynak" (Törökországi levelek, 22. levél, 1718-ból), hiszen — mint később írja — ,a
kis Zsuzsinak igen fösvényen osztogatták a szépséget". Sokkal inkább azért, mert
úgy vélte, hogy , rendes, tisztességes személy és tiszta jóság" (24. levél, 1719-ből,
vo. Horvath C. 1899, 673). Eszerint tehát a piros jelző egymagában is kifejezhette
a rózsa szimbólumában is megtestesülő női tisztességet. A rózsa és a piros szín
külön-külön jelezte ezt az erkölcsi értéket a következő, 18. század végi vagy I9.
század eleji vásári nyomtatványon szereplő, Az anyját eldaraboló Igacs Ruzsi nótája
címet viselő költeményben is: