Oldal 199 [199]
OCR
198 V. A PIROS/RÓZSÁS ARC, A PIROS RÓZSA ÉS A RÓZSASZÍN 17. táblázat Az (arc)bör jelzője Pozitiv Negativ sápadt/halvány"3 Jebér P J , . särga szin iros ? | | fekete rózsaszín barna" növény-/virág-/rózsa-metafora (Vö. Fű, fa szárad, a legszebb hervatag(o5)"5 rózsás arc|szin fonnyad (Almas hervadt" [arc]szin fonny, y 1890, 367). aszott gyiiméles-metafora hamvas (vö. , Most siralommal zokogok, bútól/búval aszok, epedek" Omagyar Märia-siralom) A régi magyar nyelv azonban nem csupán szépirodalmi alkotásokban használta a rózsás jelzőt, hanem tudományos szövegekben is, pl. egyes népcsoportok (fizikai) antropológiai leírása során az arctónusok jellemzésére (pl. rózsás barna és rózsás fehér alakban Semayer 1901, 43; vô. Alexander-Lenhossék [1905], 445). Sôt, az élényelvben akar még szitkozédäsokban is feltänhetett ez a különben pozitív jelző (Id. ,a" te rósás valagú" kezdetű, 1618-ból származó becsmérlést itt: SzI XI. 559). Egyébként a rózsás ellentéteként a rózsáflan melléknév is szerepel itt-ott egyes 19. századi költői szövegekben, igaz, nem az arc kapcsán, hanem pl. a reménytelen, bús időszakok jelzőjeként: ,tán ad egy csendes lakot, egy háborítatlan rejteket e puszta vidék a’ vandoroknak, hol leélhetjiik rozsazlan napjainkat" (Katona 1837, 162). Manapság azonban már csupán a következő szólásokban alkalmazzuk: rózsás kedvében van, rózsás színben látja a világot, rózsás színben tűntet fel valamit/valakit, 23 Vö. , Ej hugom, beh Aalovdny vagy, Féltelek, hogy el ne hervadj” (Vérésmarty Mihaly: Gabor diák, 1830). 24 Egy 19. sz. végi, ill. egy másik 20. sz. eleji forrás szerint a kevéssé esztétikus sárga és barna női arc az öltözet jól megválasztott színével , üde rózsaszínné" tehető (TAFFERNER 1884, 61; MÁTRAI 1906, 13). , látom te szent orcádat, ki vala szép piros színnel megékesülvén, halälos särgäval meghervadottnak lenni” (az 1506-böl valö Winkler-ködexböl idezi: HORVATH 1899, 108). Hasznälatära toväbbi példákat találunk itt: SZZEREMLEY 1906, 119. „Meg-is mondäk Neki, mellyen fel-gyülada, Meg-pirüla szine, ismet meg-hervada” (Verestöi 15); , Hervadj, rózsa bervadj, / Már az enyém nem vagy. / Míg az enyém voltál, / Piros rózsa voltál" (UJVÁRY 1980, 417); , Hervasszák el csak a könnyek arcodnak fehér, vagy piros rózsáit" (SZÁSZ 1888, 17); „arczunknak vissza kivänjuk adni azt a pirossägot, melyet /ebervasztott röla a bánat" (Id. MIKSZÁTH 1911, 162).
