Oldal 185 [185]
OCR
184 IV. A VÖRÖS/VERES JELENTÉSRÉTEGEI tartományt is kifejezhetnek, amely felöleli a spektrum tiszta piros színe mellett a piroshoz tartozó átmeneti színeket (nyelvészefileg kifejezve: a legkevésbé prototipikus példákat, feszészetileg kifejezve: minden — az emberi szem/agy számára jól érzékelhető arányban — piros komponenst tartalmazó tónust) is. Vagyis mindkét színnév jelölheti a narancssárgát, a rózsaszínt, a bíbort, ill. a barna színek egy részét is magába olvasztó makropirost is. 4. ÖSSZEFOGLALÁS A fenti fejezetben leírtakat összegezve azt mondhatom, hogy mindenképpen érdemes elkülöníteni a kategóriajelölő veres/vörös 20. század előtti jelentését egyrészt a vörös szó egyes mai dialektusokban élő "szennyes, sárgás- és barnásvörös , "rozsdás színű szemantikai elemekkel felruházott vizuális tartalmától, másrészt egyes tudományok nyelvváltozataiban gyakran alkalmazott vörös színnév — kb. a 19. századtól részben napjainkig érvényes — 'makropiros’ Ertelmetöl. Räadäsul a 19. szäzad elötti kategöriajelölö veres/vörös (mainál jelentősen szélesebb) szemantikájába egykor olyan särgäs-, barnäs-, lilásvörös árnyalatok is beletartoztak, amelyek a mai piros, ill. részben egyes 20. század végi, ill. 21. sz4zadi frott nyelvvältozatokban — a biros szó szinonimájaként is — alkalmazott vörös színnév jelentése nem feltétlenül terjed ki. Vagyis a hazai nyelvészek korábbi, a problémát túlságosan leegyszerűsítő feltételezéseit, melynek értelmében a vörös színjelentése ugyanaz lenne, mint a birosé, vagy esetleg annál sötétebb ( sötétpiros"), színmintákat alkalmazó saját empirikus kutatásaim, ill. a vizsgálatba bevont történeti források jelentősen árnyalni tudták. Vizsgálataim ugyanis rámutattak arra, hogy az élőnyelvben, pontosabban az általam vizsgált közösségek (meghatározott korú és nemű) tagjainak a körében a vörös egy nagyon ritkán használatos színnév. Az általam megkérdezettek ezt a színnevet a velem folytatott kommunikációjuk során leginkább még a sárgába és/vagy (särgäs)barnäba hajló periférikus piros árnyalatok (a tűz, az alvadt vér, a rozsda, az őszi falevelek) jellemzésére, továbbá egyes rögzült nyelvi szerkezetekben (pl. vöröshagyma, Vörös, mint a róka) alkalmazták. (Ez a kétféle használat pedig talán kölcsönösen kiegészíti és megerősíti egymást.) Az archaikus dialektusaikról híres moldvai csángók — közülük is elsősorban a klézseiek — körében azonban máig a veres az egyetlen kategóriajelölő színnév a pirosra. A Klézsén általam megismert veres jelentése azonban nagyjából a modern felfogás szerint pirosnak tartott árnyalatokat összefogó piros kategóriát öleli fel, azzal összefüggésben, hogy a történeti forrásokból rekonstruálható makropiros ka
