OCR
182 IV. A VÖRÖS/VERES JELENTÉSRÉTEGEI használatos a mai magyar köznyelvben. (Az is igaz azonban, hogy a vörös sokféle kontextusban előfordulhat még ma is főként egyes tudományok szaknyelvében, pl. a festeszeteben: „Vörös pigmentek — Cinöber, minium-, kadmium-, kröm-, krapp-, alizarin-, särkänyvervörös”, Id. Földväri 2018a). Mindebböl az következik, hogy ugyanaz a szintartomäny egyazon idöben nem rendelkezhet két absztrakt kategöriajelölövel? A mindennapi elöbeszedben valöban létezhet egy olyan tendencia, hogy— a kommunikáció gördülékenységét és egymás zavartalan megértését elősegítendő — egy adott kognitív kategóriát következetesen egyetlen színnévvel, természetesen legtöbb esetben a kategóriajelölő színnévvel jelölik. Ez megmagyarázná, miért nem hallottam a Kárpát-medencén belül vizsgált közösségekben -— steril minták színazonosítási szituációjában — spontán módon elhangozni a vörös szót, ill. hogy Klézsén — ahol a veres a kategóriajelölő — az interjúalanyok miért emlegették ritkán a piros szót. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy az írott nyelv sok szegmensére már nem jellemző ugyanez az egyértelműsítő igyekezet, pl. egyes kulturális-szórakoztató, de ugyanígy tudományos folyóiratokban is (már a 19. század második felétől kezdve!) a piros és vörös szó szinonimaszerű használatával találkozhatunk. (Vö. a következő 19. század végi véleménnyel: „a költői nyelv, de a közélet nyelve is folyton cserélgeti a vöröset a pirossal", Id. N. n. 1899, 222). Ez egyes nyelvváltozatokban ma sincs másképp. Jól mutatják ezt az optikával vagy színtannal foglalkozó ismeretterjesztő könyvek szövegei (vö. Grossmann 2016, 138, 140). Például a Nemzeti Tankönyvkiadó által a 2010-es években kiadott Fénytan, színdinamika című munka egy helyütt , hosszú (piros), közepes (zöld) vagy rövid (kék) hullámhosszúságú" fényről, néhány sorral lejjebb viszont , vörös és zöld fénysugarakról" értekezik. Ugyanennek a kötetnek a színek asszociációiról szóló fejezetében valamivel a vörös színről szóló rész után a narancsról a következőt olvassuk: , Piros árnyalat, a vöröshöz hasonló asszociációkat kelt" (Macsuga et al. 2011, 101, 131). Nyilvänvaléan közrejátszik ebben az is, hogy a választékos nyelvben igyekeznek kerülni a felesleges szóismétléseket, éppen ezért halmozzák a szinonimákat. Ugyanakkor bizonyosan nem használnák a vörös szót, ha nem tartanák a pirossal egyenértékű, ill. ahhoz nagyon hasonló jelentésű színmegjelölésnek. Visszatekintve Sarapik képletére, a magyar nyelvben tehát nemcsak a vizuális és a verbális piros közt lehet eltérés. Szemantikai, hangulati stb. ellentét is feszülhet két vagy több absztrakt piros vagy pirosas" értelmű színmegjelölés (pl. a vörös / a rőt / a piros) között még abban az esetben is, ha a színpercepció (pl. a tehén pirosba hajló barnás szőrének a látványa) azonos. Sőt, ezenfelül létezhet egy olyan tendencia, hogy a mindennapi verbális kommunikáció a színes tárgyakhoz visszatérően 8 Elég ehhez megnézni a Természettudományi Közlöny első évfolyamainak szóhasználatát.