Oldal 183 [183]
182 IV. A VÖRÖS/VERES JELENTÉSRÉTEGEI
használatos a mai magyar köznyelvben. (Az is igaz azonban, hogy a vörös sokféle
kontextusban előfordulhat még ma is főként egyes tudományok szaknyelvében, pl.
a festeszeteben: „Vörös pigmentek — Cinöber, minium-, kadmium-, kröm-, krapp-,
alizarin-, särkänyvervörös”, Id. Földväri 2018a).
Mindebböl az következik, hogy ugyanaz a szintartomäny egyazon idöben nem
rendelkezhet két absztrakt kategöriajelölövel? A mindennapi elöbeszedben valöban
létezhet egy olyan tendencia, hogy— a kommunikáció gördülékenységét és egymás
zavartalan megértését elősegítendő — egy adott kognitív kategóriát következetesen
egyetlen színnévvel, természetesen legtöbb esetben a kategóriajelölő színnévvel
jelölik. Ez megmagyarázná, miért nem hallottam a Kárpát-medencén belül vizsgált
közösségekben -— steril minták színazonosítási szituációjában — spontán módon
elhangozni a vörös szót, ill. hogy Klézsén — ahol a veres a kategóriajelölő — az inter¬
júalanyok miért emlegették ritkán a piros szót. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy az írott
nyelv sok szegmensére már nem jellemző ugyanez az egyértelműsítő igyekezet, pl.
egyes kulturális-szórakoztató, de ugyanígy tudományos folyóiratokban is (már a 19.
század második felétől kezdve!) a piros és vörös szó szinonimaszerű használatával
találkozhatunk. (Vö. a következő 19. század végi véleménnyel: „a költői nyelv, de a
közélet nyelve is folyton cserélgeti a vöröset a pirossal", Id. N. n. 1899, 222).
Ez egyes nyelvváltozatokban ma sincs másképp. Jól mutatják ezt az optikával
vagy színtannal foglalkozó ismeretterjesztő könyvek szövegei (vö. Grossmann
2016, 138, 140). Például a Nemzeti Tankönyvkiadó által a 2010-es években kiadott
Fénytan, színdinamika című munka egy helyütt , hosszú (piros), közepes (zöld) vagy
rövid (kék) hullámhosszúságú" fényről, néhány sorral lejjebb viszont , vörös és zöld
fénysugarakról" értekezik. Ugyanennek a kötetnek a színek asszociációiról szóló
fejezetében valamivel a vörös színről szóló rész után a narancsról a következőt
olvassuk: , Piros árnyalat, a vöröshöz hasonló asszociációkat kelt" (Macsuga et al.
2011, 101, 131). Nyilvänvaléan közrejátszik ebben az is, hogy a választékos nyelvben
igyekeznek kerülni a felesleges szóismétléseket, éppen ezért halmozzák a szino¬
nimákat. Ugyanakkor bizonyosan nem használnák a vörös szót, ha nem tartanák
a pirossal egyenértékű, ill. ahhoz nagyon hasonló jelentésű színmegjelölésnek.
Visszatekintve Sarapik képletére, a magyar nyelvben tehát nemcsak a vizuális és
a verbális piros közt lehet eltérés. Szemantikai, hangulati stb. ellentét is feszülhet
két vagy több absztrakt piros vagy pirosas" értelmű színmegjelölés (pl. a vörös / a
rőt / a piros) között még abban az esetben is, ha a színpercepció (pl. a tehén pirosba
hajló barnás szőrének a látványa) azonos. Sőt, ezenfelül létezhet egy olyan tenden¬
cia, hogy a mindennapi verbális kommunikáció a színes tárgyakhoz visszatérően
8 Elég ehhez megnézni a Természettudományi Közlöny első évfolyamainak szóhasználatát.