Page 172 [172]
OCR
2. A VERES/VÖRÖS HÁROM JELENTÉSRÉTEGE I7I névvel jelölt piros színosztályba sorolták a barnás-, ill. a lilásvörös árnyalatokat, pontosabban azok egy részét. A korábbi századok emberei minden bizonnyal kevesebb kognitív színosztályba osztották a színeket, mint mi, a korábbi mentális színkategóriák azonban többféle színt magukba foglalhattak. Bár ezek az egykori szélesebb színtartományt felölelő kategóriák a nyelv szintjén szintén tágabb jelentésű kategóriajelölőkkel voltak megnevezve, mégsem okozhatott problémát egy konkrét tónus pontosabb/közelebbi meghatározása. Egyrészt a széles vizuális mezőt jelölő elsődleges kategóriajelölő színnevek helyett használhattak hasonlatokat (pl. , madárka orra veres, mint a piros rózsa"), "7 ill. targy+szin szerkezetű összetételeket (Id. a korábban tárgyalt rökalszin], rozsdaszin, téglaszin stb. másodlagos fontosságú "piros" elnevezéseket). A periférikus veres/vőrös árnyalatok kifejezésére pedig kéznél volt: a verbeny(eg]es / vorheny(eg)es vagy a rét. Azzal, hogy a piros sz6 a pirosas szintartomany kategoriajelolé elnevezésévé, ill. gyűjtófogalommá vált a nyelvünkben, a vörös eredeti színjelentésének központi magját vesztette el, hiszen napjainkban az élénk és tiszta piros árnyalatok kifejezésére főként — egyes közösségek hétköznapi élőnyelvében pedig kizárólag — a piros használatos. Épp emiatt lehet még manapság is visszaszorulóban a vörös (vö. Benczes-Czifra-Töth 2014, 131). Ugyanakkor mégsem fenyegeti a felejtés, vagyis a magyar nyelvből való teljes kikopás veszélye, mivel , életben tartják" azok a rögzült nyelvi szerkezetek (vöröshagyma, vörösréz, vörösbegy stb.), amelyekbe eredetileg is periférikus szemantikai elemei révén került, és amelyekben ma sem a piros kategória központi árnyalatát fejezi ki. Ezzel párhuzamosan (és talán ezzel kölcsönhatásban) az általam megkérdezettek mindennapi kommunikációjában a mai vörös szó elsődleges színjelentése összeszűkült a szennyes sárgás- és barnásvörös árnyalatokra, átvéve ezzel a mara elavult verheny(eg)es / vorheny(eg)es, ill. az els6sorban szépirodalmi röt szinnév helyét, foleg az élélények bér- és szérszinének jelolésében.'* Az pedig, hogy a vörös napjainkban szinte csupán az emberek, állatok és növények külsejére használatos, részben magyarázattal szolgál arra, hogy miért tapasztaltam az általam vizsgált közösségekben azt, hogy ennek a színnévnek erősen kontextusfüggő, ill. ritka az alkalmazása, legalábbis az élőbeszéd olyan szituációiban, amikor egy tárgytól független (pontosabban másféle színekben is létező tárgyakon — pl. autókon, épületeken — fellelhető) színtónust kell szóban kifejezni. 167 Eza mondat az Érdy-kódexben (1526 k.) szerepel, sok kutató hivatkozik rá. 168 Néhol azonban a $iros vette át ezek helyét, hiszen mint már korábban tárgyaltuk, piros-tarka tehén, piros kakas stb. is elfogadott egyes dialektusokban. (Az arcszőrzet vonatkozásában hasonlóra már 19. századi példa is akad: , 1826: [...] fekete hajú, szemöldökű piros barkoju”, Id. SzT I. 589.)
