Seite 172 [172]
2. A VERES/VÖRÖS HÁROM JELENTÉSRÉTEGE I7I
névvel jelölt piros színosztályba sorolták a barnás-, ill. a lilásvörös árnyalatokat,
pontosabban azok egy részét.
A korábbi századok emberei minden bizonnyal kevesebb kognitív színosztályba
osztották a színeket, mint mi, a korábbi mentális színkategóriák azonban többféle
színt magukba foglalhattak. Bár ezek az egykori szélesebb színtartományt felölelő
kategóriák a nyelv szintjén szintén tágabb jelentésű kategóriajelölőkkel voltak meg¬
nevezve, mégsem okozhatott problémát egy konkrét tónus pontosabb/közelebbi
meghatározása. Egyrészt a széles vizuális mezőt jelölő elsődleges kategóriajelölő
színnevek helyett használhattak hasonlatokat (pl. , madárka orra veres, mint a
piros rózsa"), "7 ill. targy+szin szerkezetű összetételeket (Id. a korábban tárgyalt
rökalszin], rozsdaszin, téglaszin stb. másodlagos fontosságú "piros" elnevezéseket).
A periférikus veres/vőrös árnyalatok kifejezésére pedig kéznél volt: a verbeny(eg]es
/ vorheny(eg)es vagy a rét.
Azzal, hogy a piros sz6 a pirosas szintartomany kategoriajelolé elnevezésévé,
ill. gyűjtófogalommá vált a nyelvünkben, a vörös eredeti színjelentésének központi
magját vesztette el, hiszen napjainkban az élénk és tiszta piros árnyalatok kife¬
jezésére főként — egyes közösségek hétköznapi élőnyelvében pedig kizárólag — a
piros használatos. Épp emiatt lehet még manapság is visszaszorulóban a vörös (vö.
Benczes-Czifra-Töth 2014, 131). Ugyanakkor mégsem fenyegeti a felejtés, vagyis a
magyar nyelvből való teljes kikopás veszélye, mivel , életben tartják" azok a rögzült
nyelvi szerkezetek (vöröshagyma, vörösréz, vörösbegy stb.), amelyekbe eredetileg is
periférikus szemantikai elemei révén került, és amelyekben ma sem a piros kategória
központi árnyalatát fejezi ki. Ezzel párhuzamosan (és talán ezzel kölcsönhatásban) az
általam megkérdezettek mindennapi kommunikációjában a mai vörös szó elsődleges
színjelentése összeszűkült a szennyes sárgás- és barnásvörös árnyalatokra, átvéve
ezzel a mara elavult verheny(eg)es / vorheny(eg)es, ill. az els6sorban szépirodalmi
röt szinnév helyét, foleg az élélények bér- és szérszinének jelolésében.'* Az pedig,
hogy a vörös napjainkban szinte csupán az emberek, állatok és növények külsejére
használatos, részben magyarázattal szolgál arra, hogy miért tapasztaltam az általam
vizsgált közösségekben azt, hogy ennek a színnévnek erősen kontextusfüggő, ill.
ritka az alkalmazása, legalábbis az élőbeszéd olyan szituációiban, amikor egy tárgy¬
tól független (pontosabban másféle színekben is létező tárgyakon — pl. autókon,
épületeken — fellelhető) színtónust kell szóban kifejezni.
167 Eza mondat az Érdy-kódexben (1526 k.) szerepel, sok kutató hivatkozik rá.
168 Néhol azonban a $iros vette át ezek helyét, hiszen mint már korábban tárgyaltuk, piros-tarka
tehén, piros kakas stb. is elfogadott egyes dialektusokban. (Az arcszőrzet vonatkozásában ha¬
sonlóra már 19. századi példa is akad: , 1826: [...] fekete hajú, szemöldökű piros barkoju”, Id.
SzT I. 589.)