Page 171 [171]
170 IV. A VÖRÖS/VERES JELENTESRETEGEI
Az utóbbi mondat , organikus anyag" kifejezését Benczes és Czifra-Téth (2016)
tanulmányából kölcsönöztem, akik a vörös mai jelentését vizsgálva arra jutottak,
hogy a vörös — a piros szóval ellentétben — gyakran fordul elő , természetes, orga¬
nikus anyagokkal (mint a bor, hús, föld, iszap, homok, agyag, réz stb.)" együtt (vö.
De Bie-Kerékjártó 2003, 72. A sort mindenképpen ki kell egészíteni a zég/ával és
cseréppel is! Vö. Ferenczy 1973, 11; Grossmann 2016, 138; v6. még: a máz nélküli
edényeket országszerte , veresnek" mondták, , főleg ha vörösszínű vastartalmú
agyagból égették" őket, Id. Kresz 1960, 368). Ezekhez a dolgokhoz napjainkban a
vörös valóban jól illeszkedik, mert tökéletesen alkalmas annak kifejezésére, hogy
a tónusuk nem tipikus piros. Ugyanakkor a vörös ezekhez az anyagokhoz nem
vagy nem elsősorban a mai periférikus piros tartományra vonatkozó jelentése
révén kapcsolódik, hanem azért, mert eredetileg/kezdetektől is ez a szó fejezte ki
a szinezetüket (ahogy más elvont fogalmakét is: pl. vörös forradalom, vöröskereszt,
vörös ördögök, "5 vörös szőnyeg, vöröslámpás ház). Ugyanez a helyzet a botanikai
növénynevekkel is ( vöröskáposzta, vörös áfonya, vörösfenyő, vöröshagyma vagy vö¬
rôshere”, Id. Benczes-Czifra-Töth 2016, 62). Amikor ugyanis a veres/vörös volt a
piros színtartomány elsődleges vagy kategóriajelölő elnevezése, akkor mindezen
dolgoknak és fogalmaknak a színét, amely — akkori megítélés szerint — pirosas volt,
elsősorban a vörössel fejezték ki.
Nagy valószínűséggel azonban egykor sokkal több árnyalatot soroltak a — veres/
vörös névvel jelölt — kognitív piroshoz, mint ami a mai biros szavunk szemantikai
mezejébe tartozik (erre alább még kitérek). Ezt igazolja az is, hogy a ma vörös
szóval jelölt állatok tónusa nem igazi piros (hanem ,a valóságban vagy inkább
narancsos, vagy pedig barnás színű"), ill. a vörös előtaggal jelölt növények tónusa is
távol áll a piros kategória fokális színétől (a vörösbagyma „narancssärgäs-barnäs”, a
vöröskáposzta pedig „liläsabb” a fokális pirosnäl, Id. Benczes-Czifra-Téth 2016, 62,
63).'°° Eszerint tehät az egykori veres/vörös ertelme kiterjedt a mai piros kategória
periférikus árnyalataira is (sárgába- és lilába hajló pirosas színekre). Úgy vélem, hogy
azért a veres/vörös lett pl. a hagyma állandósult színjelzője, mert a középkorban a
narancssárga és a barna sem volt elkülönült kategória (a narancssárga talán még
ma sem az), a káposztáé pedig azért, mert akkoriban még a lilára sem tekintettek
önálló színként (vö. Bálizs 2013). Így — megfelelőbb kategória híján — a veres/vörös
165 . Az első világháborúban a piros nadrágos magyar huszárok elnevezése volt, napjainkban a belga
labdarúgó válogatott tagjaira vagy a Manchester United futballklub játékosaira vonatkoztatva
használják (BÁRDOSI 2012; vö. FERENCZY 1973, 11).
A vöröskáposzta kékbe hajló vörös színét elődeink is észlelték, éppen ezért nem is minden esetben
nevezték vörös káposztának: , A kék káposztát törje meg, annak kifacsart levét nádmézzel főzze
össze, s azt nyalogassa" — áll pl. Pápai Páriz egyik 17. századi orvosi receptjében (SZABLYÁR
1984, 131). Vö. , szederjes káposzta vöröses kék káposzta" (CzF V. 1102).
166