Oldal 167 [167]
OCR
166 IV. A VÖRÖS/VERES JELENTÉSRÉTEGEI , Hát a tőt szín, amikor az ember az lőszil erdőbe jár és látja azt a különböző gyönyörű színeket a fákon, nem tudja megnevezni [...] énszerintem csak a rozsdaszínekbe megy áz, csak a vörös színekbe, ezek a rőt színek" (szül. 1945-ben Mezőkövesden). Utóbbi idézet, valamint a barnás-rőt, sárgás-rőt stb. szóalakok imént említett előfordulása azt igazolja, hogy a rét és a rozsdaszin, ill. a vér(he)ny(eg)es tulajdonképpen rokon értelmű szavak. Egyrészt azért, mert jelentésük kapcsolatban áll a sárga és a barna színnel (talán éppen emiatt — vagyis a közelebbi meghatározás/pontosítás céljából — szükséges eléjük tenni a sárga vagy a barna színnevet, mert különben nem lenne világos, hogy a kétféle jelentés közül éppen melyikről esik szó!), másrészt azért, mert hasonló kontextusokban használatosak. Ugyanakkor míg a 19. században főként inkább a haj, a szakáll és az állatok szőrzetének kontextusában alkalmazták a rőf szót (ebben az esetben a rőz többnyire a mai vörös szinonimája), valamint ennek pl. a sárga szóval alkotott összetételét, addig a 20. században már egyre inkább azon őszi lombozattal kapcsolatban találkozunk ezzel, amelyre az iménti adatközlő is asszociált e színnév hallatán. Álljon itt két példa két különböző korból a rőt és sárga szavak összevonására, ill. a kontextus megváltozására: 1860: ,a szőrük [ti. a gazelláknakl] ép o//y rőt sárga, mint azon vidékek fövenye, mellyeken tartézkodnak” (Vadäsz- és Versenylap IV. 1860. 1o. sz. 146)."59 1969: „Ösz. Sz6löt érlelő, cukorral ízesítő, gyengén-meleg napsugár. Fátyolos kék ég, sötétbe hajló meleg színek: barnásarany, rőtsárga, rozsdabarna? (Békés Megyei Népújság XXIV. 160 1969. 230. sz. 6). A 19. század utolsó harmadától egészen napjainkig a rét — de ugyanígy a rozsdaszín — szónak az ősz színeivel való összekapcsolására a szépirodalomból is számos példát lehet említeni: 1872: , 4 szólők [...] összegubancolódva tüskés, rőt folyondarokkal [...] A gyümölcsfák másodlombja rézzöld vagy rozsdavörös; búcsúzik a jövő kikelettől" (Jókai Mör: Az aranyember) 159 Vö. „felült aMökus nevü rözsärga kancäjära (Pesti Hirlap XVI. 1894. 46. sz). Ill. „az oroszlännak rötsärga szine” (Nepszava XXXVI. 1908. 296. sz). 169 Vö. ,a rőt sárga viruló őszi lombokat" (Népszabadság IXXX. 1971. 203. sz). Ill. „setältam a rö7 sárga őszi avarban" (Ludas Matyi XXVIII. 1972. 43. $2).
