Seite 150 [150]
2. A VERES/VÖRÖS HÁROM JELENTÉSRÉTEGE 149
György 1791-ben kiadott csillagászati műve, amelyben ezt olvashatjuk: ,7 szinek
lätztzanak [ti. a spektrumbanl, ilj rendel verhenyeges, arany szin, sárga, zöld, kék,
bársony, és viola szin" (27). A szivárvány valós színeiből kiindulva a verhenyeges a
szivárvány kezdőszínét, a piros színt takarta. Ha a RSzSz erre a használati módra
utal a verbenyeges jelentései kapcsán korábban már említett , élénken vöröses színű"
meghatározással, akkor mégis helytállónak tekinthetjük a két — egymásnak volta¬
képpen ellentmondó - jelentés megkülönböztetését. Hangsúlyoznunk kell azonban,
hogy míg ezzel a jelentéssel csak ritkán találkozhatunk a történeti szöveganyagban,
addig a szócsalád "vöröses, vörösbe hajló" értelme rengeteg forrásból igazolható.
A verheny/vörheny- kezdetü szinnevek tehät többnyire valamiféle kissé pirosba
hajló, erősen kevert — éppen ezért koszosnak tűnő (vö. , verhenyes, vagy feketés
motskokkal fötos”, Id. Schuster 71.) — sárgás/barnás/szürkés/feketésvöröses ár¬
nyalatot jelölhettek (vö. a verhenyesszürke lószínnévvel, Id. Pusztainé 1976, 456),
tehát részben ahhoz hasonlót, amit az élőbeszédbeli vörös jelöl az általam vizsgált
közösségekben. Ezt igazolja pl. a következő, 19. századi meghatározás: , Verhe¬
nyős szín, vereses szin, vas rozsda szin (TSz 383). Hiszen — ahogyan erről még a
későbbiekben is szó esik — a rozsda egyszerre lehet sárgás- és barnásvörös is. De
emellett szól az is, hogy a verbenyfegJes gyakran áll együtt a sárga színnévvel. Már
Calepinus tíznyelvű szótárában is előfordult ez a két szó egymás mellett, pl. a rufus
szó fordításánál, ahol (mai átírásban) a vörbönyö után rögtön — mintegy magya¬
râzatképpen — a ,vôrôs sárga színű vörös" színmeghatározás tűnik fel (Cal 278).""
A későbbi forrásokban is gyakran áll a vörhenyes szó a sárga előtt, annak mintegy
értelemmagyarázó előtagjaként (pl. verhenyő sárga föld, Id. NySz III. 1077; verhe¬
nyeges sárga salátamagok, Id. Lippay: PosK II. 105; verhenyé sdérga kéles, 1d. Diat
II. 149; verhenyeges-särga jâcintk6, ld. Fabian 655; stb.). Bar még a 19. században
is gyakori ennek a két színnévnek a párosítása, ekkortájt azonban mar a vörhenyes
barna / vörhenybarna is legalább olyan sokszor szerepel a különböző szövegekben
(különösen az állat- és növénytani leírásokban). A vizsgált színnév mindkét színnel,
vagyis a sárgával és a barnával való párosítása számtalanszor előfordul pl. a PalLex
46 Egy, a Calepinus-szótár magyar adatait átmásoló és részben megváltoztató prédikátor azonban
(1607 körül) megelégedett ugyanennél a színnél a , Verhenyős Veres sárga színű" meghatározással
(BUKY 1967, 96), tehát a színű szó mögül elhagyta az újra megismétlődő vöröst, valószínűleg
azért, mert felesleges ismétlésnek tartotta. Viszont a rufeo fordításánál betoldott egy veres szót
oda, ahol az eredeti magyar szövegben nem volt, így nála nem csupán annyi szerepel, hogy
,vörhönyös sárga színü vagyok", hanem a következő: , Verhenyös Sarga szinü veres vagyok" (97).
A verhenyes színnév egyébként Calepinus szótárában több helyütt is feltűnik, vagyis nemcsak
a rufus/rufulus/rufeo, hanem még a rubidus, fulvus, luteus és helvus forditasaként is szerepel, így
. oh: so À une eo ,
jelentése bizonyosan ‘särgäs’ &s nem csupän ‘sötetebb vörös" lehetett, annak ellenére, hogy az
orvosi szóanyagra koncentráló Büky csak utóbbi értelmét tünteti fel dolgozatában (120).