Page 144 [144]
2. A VERES/VÖRÖS HÁROM JELENTÉSRÉTEGE 143
Wierzbicka is hasonló eredményekre jutott, amikor angolajkúakat faggatott ki
egyrészt arról, hogy milyen színű a tűz, másrészt arról, hogy milyen szín jut
eszükbe a tűzről. Bár a két kérdés hasonló, az ezekre adott feleletek mégis eltértek
egymástól, ugyanis az angol válaszadók szemében a tűz narancs/narancssárga
színű (vö. , narancsos piros, vagyis tűzvörös", Fáy 1941, 97), ugyanakkor mégsem a
sárga, hanem inkább a piros színt társítják hozzá. Wierzbicka szerint az lehet erre
a magyarázat, hogy az első kérdés kapcsán a tűzláng jut az emberek eszébe, viszont
a második kapcsán az égés teljes folyamata a tűztől az izzó piros parázsig (1996,
315). Véleményem szerint az izzó parázs árnyalata sem sokban tér el a lángétól.
A különbség hátterében inkább az állhat, hogy a narancsszín kategóriájának
egyetemesen késői elkülönülése előtt a tüzet valóban pirosnak vélték, pontosabban
a tűz árnyalatát (vagy inkább árnyalatait) többnyire a makropiros kategóriába
sorolhattäk. A B&K-hipotezis Kay által továbbfejlesztett — az univerzalisták
körében jórészt ma is elfogadott — változata szerint viszonylag későn következik
be az összetett meleg kategória kettéválása külön sárga és külön piros kategóriává
(Kay 1975, 260). Eszerint amíg az európai nyelvek még nem érték el a színosz¬
tályozásnak ezt a fokát, addig bizonyosan a red/rot/rouge stb. értelme ölelte fel
mindazon színtartományt, amely a tüzet jellemzi. Mivel pedig ezeket a — ma már
csupán piros" jelentésű — színneveket évszázadokon keresztül szoros kötelék fűzte
a tűzhöz, nem csoda, ha az európai kultúrákban még manapság is a — valóságban
tehát nem kizárólag piros árnyalatú — tűz a piros kategória egyik legfontosabb
szimbóluma. Emellett sok igazság lehet abban is, amit Pastoureau állít (Id. 2017,
22—23). Szerinte bár a piros és a tűz közti asszociáció nem annyira nyilvánvaló
(hiszen a láng ténylegesen ritkán piros), ez az őselem azért fonódhatott mégis
olyan szorosan össze az életet szimbolizáló pirossal, mivel az ókori emberek élő
dolognak vélték a tüzet (és mint már utaltunk rá, a színek közül pedig ősidőktől
fogva a piros az élet szimbóluma).
De visszatérve a magyar adatokhoz, a tűz színéről szóló, általam lejegyzett
vélemények összesítésével arra is fény derült, hogy nem minden általam vizsgált
településen tartják vörös színűnek a tüzet (vö. pirosmári tűz, Id. UMTSz IV. 503).
Hangsülyoznunk kell azonban, hogy minden ältalam kutatott közössegben akadtak
olyan személyek, akik vörösként határozták meg a tűz színét. (A 13. táblázatban
többször szereplő — a magyar folklórban is felbukkanó — nagy múltú színnév: a
lángszín összetett, dialektusonként kissé eltérő jelentéstartalmára itt most — mivel
nem tartozik szorosan a témánkhoz -— nem térek ki, csak annyit említek, hogy a
tűz tónusának /ángszínűként való meghatározása szintén összhangban van a vörös
szó sárgásvörös" jelentésével.)