Oldal 140 [140]
OCR
2. A VERES/VÖRÖS HÁROM JELENTÉSRÉTEGE 139 2.1. A SZiNJELENTESET VESZTETT REGI KATEGÓRIAJELÖLŐ Saját színmintával végzett empirikus vizsgálataim mindenekelőtt arra derítettek fényt, hogy egyes dialektusok mindennapi nyelvében a vörös ritkán alkalmazott színnév, aminek köszönhetően elenyésző volt azoknak az interjúalanyoknak a száma, akik az eléjük tett színmintákon azonosítani tudták ezt a színelnevezést. Annak illusztrálására, hogy mennyire igaz ez, említhető az az eset, amikor egy adatközlőt a piros és a vörös közötti különbségről faggattam, azt válaszolta, hogy „en a vöröset [ertsd: a szót] nem szoktam használni, azért nem tudok rá felelni". Az általam tanulmányozott településeken rendszerint elsősorban az idősebbek ismerték és említették a vöröst/verest, és mivel ez a színnév — legalábbis ma már — erősen tárgyfüggő, a megkérdezettek többsége kulturális kontextusától elválasztva nem tudta megmutatni a vörös színt az eléjük tett homogén színmintákon. Kutatásaim eredménye szerint a vörös alkalmazása nemcsak ritka, de az interjúalanyok a kontextus nélküli, steril színmintákon legfeljebb ugyanazt tartották vörös színűnek, amelyet korábban már a biros névvel jelöltek. Ha viszont konkrét dolgokhoz kötötten beszéltek róla (róka bundája, hagyma héja stb.), akkor ezzel a színnévvel semmiképpen sem egy tiszta vagy tipikus piros színt jelöltek, hanem valami kevert árnyalatot, amelyre más kontextusokban (hasonló tónusú, de másféle tárgyak esetében) viszont inkább a sárga vagy éppen a barna színnevet használták. Éppen ezért úgy vélem, hogy a mai vörös az élőnyelvi dialektusok egy részében, azon belül is elsősorban az idősebb generációk körében, a sárga vagy a barna, esetleg mindkettő színnel szoros összefüggésben áll. Ugyanakkor ez a használati mód csupán egy másodlagos, torzult (vagy ,csökevényesedett") szemantikát fed. Feltételezéseim szerint ugyanis abban az időben, amikor még a veres/vörös kategóriajelölő volt, a jelentése felölelt olyan periférikus árnyalatokat is (a sárga és a piros, ill. a barna és a piros színek határán lévő tónusokat), amelyekre a mai piros jelentése — legalábbis a köznyelvben, ill. a népi dialektusok nagy részében — nem terjed ki. Mivel ezeknek a vegyes színárnyalatoknak a jelölését a piros nem — vagy csak néhány nyelvjárásban — , örökölte meg" a korábbi kategóriajelölőtől, az megmaradhatott a vörös szö szemantikäjäban. A vörös szót azonban, miután elvesztette eredeti jelentésmezejének legnagyobb, méghozzá központi elemeit (a tipikus piros, ill. a kékbe-lilába hajló piros változatokat), ma már több helyütt csak ezeknek a két színkomponenst tartalmazó, éppen ezért meglehetősen bizonytalan megítélésű árnyalatoknak az esetében alkalmazzák, ha egyáltalán alkalmazzák. Az általam vizsgált közösségek (általam megkérdezett) tagjainak többsége ugyanis ezt a — lényegi színjelentését és korábbi funkcióját elvesztő — kategóriajelölőt szinte teljesen száműzte a nyelvéből (legalábbis színt
