Page 124 [124]
OCR
7. A PIROS MINT KATEGÓRIAJELÖLŐ 123 A végső szín élénksége, fényessége és tartóssága azonban nem csupán önmagában a cserzésmódtól, a festőanyagoktól vagy a színezékek fixálására alkalmazott pácoktól és adalékanyagoktól függ (kifejezetten a pác kapcsán vö. Regnault-Nendtvich 1854. 507), hanem ezek együttesétől, vagyis a bőrön végzett eljárások összességétől. Vagyis ahogyan a gyapjúfestésre, úgy a bőrfestésre is igaz lehet, hogy a színezékek és egyéb ,komponensek arányának változtatásával" más-más színárnyalatokhoz jutottak. Ráadásul még a forgalomba kerülő természetes színezékek minősége, így színezőereje is változó volt, éppen ezért , nehéz lehetett egy megadott recepttel kétszer ugyanazt a színt elérni" (Hajnal 1981, 10I, 103). Mindebből kifolyólag valóban nehéz az utókor számára megállapítani, hogy pontosan milyen árnyalathatárokon belül mozoghatott a 17—18. századi bőrök és csizmák tényleges piros színe. 7.1.5. Miért nem kizárólag veres/vőrös a csizma? De akkor mit kezdjünk azzal a ténnyel, hogy a piros szó feltűnően gyakran tűnik fel a bőr, a karmazsin, a kordován(y), a maroguin/marokén stb. szavak társaságában a régi forrásokban? Ez, ill. a Piros, mint a karmazsin szólásunk is arra utal, hogy a piros szót minden bizonnyal okkal alkalmazták a veres/vörös helyett ebben a kontextusban. Még inkább erre következtethetünk abból, hogy — mint már szó volt róla — Kassai 19. század eleji szótára szerint a biros szó vizuális jelentése a , piros bőr" színével esik egybe: Piros - , veres színű (mint piros bőr)" (Id. Kassai 99). Hiszen ez a meghatározás talán úgy értelmezhető, hogy a piros szó jelentése olyan fajta piros, amilyen árnyalatú a piros színűre kikészített bőr" (bár az sem kizárt, hogy esetleg a piros arcbőrre gondolt a szerző). Nagyon valószínű tehát, hogy mégis a csizmák vizuális élményének sajátsága, pontosabban ezeknek a lábbeliknek a sajátos árnyalata késztethette elődeinket arra, hogy a ruházat kontextusában megszokott veres/ vöröst ezeknek a bőrféléknek és a belőlük készült csizmáknak a vonatkozásában egy másik jelzővel cseréljék fel. éregből) készült cserzőlével szemben... nem színezte meg a bőröket, lehetővé tette a kordovány és szattyán szép, szennyezetlen festését" (NAGY 1971, 206). Vö. a szömörce , igen alkalmas más cseranyagokkal cserzett bőrök utáncserzésére azon célból, hogy azok világosabb színűek legyenek" (HORVÁTH é. n. 42). Valószínűleg itt csupán arról van szó, hogy a cserszömörce révén sem lehetett teljesen hófehér színhez jutni, csupán világoshoz (enyhén sárgáshoz), pontosabban ahhoz képest világoshoz, mintha másféle növényi cserzőanyaggal kezelték volna a bőrt. Hiszen ez a növény nem csupán cserzőanyagként ismert, hanem mint sárga festőfa (GYÖRFFY 1983, 173), mivel , héja és fája sárgán festenek" (Rumy 324); vö. TAKÁTS 1956, 579.
