Seite 124 [124]
7. A PIROS MINT KATEGÓRIAJELÖLŐ 123
A végső szín élénksége, fényessége és tartóssága azonban nem csupán önmagában
a cserzésmódtól, a festőanyagoktól vagy a színezékek fixálására alkalmazott pácok¬
tól és adalékanyagoktól függ (kifejezetten a pác kapcsán vö. Regnault-Nendtvich
1854. 507), hanem ezek együttesétől, vagyis a bőrön végzett eljárások összességétől.
Vagyis ahogyan a gyapjúfestésre, úgy a bőrfestésre is igaz lehet, hogy a színezékek
és egyéb ,komponensek arányának változtatásával" más-más színárnyalatokhoz
jutottak. Ráadásul még a forgalomba kerülő természetes színezékek minősége, így
színezőereje is változó volt, éppen ezért , nehéz lehetett egy megadott recepttel két¬
szer ugyanazt a színt elérni" (Hajnal 1981, 10I, 103). Mindebből kifolyólag valóban
nehéz az utókor számára megállapítani, hogy pontosan milyen árnyalathatárokon
belül mozoghatott a 17—18. századi bőrök és csizmák tényleges piros színe.
7.1.5. Miért nem kizárólag veres/vőrös a csizma?
De akkor mit kezdjünk azzal a ténnyel, hogy a piros szó feltűnően gyakran tűnik
fel a bőr, a karmazsin, a kordován(y), a maroguin/marokén stb. szavak társaságában
a régi forrásokban? Ez, ill. a Piros, mint a karmazsin szólásunk is arra utal, hogy a
piros szót minden bizonnyal okkal alkalmazták a veres/vörös helyett ebben a kont¬
extusban. Még inkább erre következtethetünk abból, hogy — mint már szó volt róla
— Kassai 19. század eleji szótára szerint a biros szó vizuális jelentése a , piros bőr"
színével esik egybe: Piros - , veres színű (mint piros bőr)" (Id. Kassai 99). Hiszen ez
a meghatározás talán úgy értelmezhető, hogy a piros szó jelentése olyan fajta piros,
amilyen árnyalatú a piros színűre kikészített bőr" (bár az sem kizárt, hogy esetleg
a piros arcbőrre gondolt a szerző). Nagyon valószínű tehát, hogy mégis a csizmák
vizuális élményének sajátsága, pontosabban ezeknek a lábbeliknek a sajátos árnya¬
lata késztethette elődeinket arra, hogy a ruházat kontextusában megszokott veres/
vöröst ezeknek a bőrféléknek és a belőlük készült csizmáknak a vonatkozásában
egy másik jelzővel cseréljék fel.
éregből) készült cserzőlével szemben... nem színezte meg a bőröket, lehetővé tette a kordovány
és szattyán szép, szennyezetlen festését" (NAGY 1971, 206). Vö. a szömörce , igen alkalmas más
cseranyagokkal cserzett bőrök utáncserzésére azon célból, hogy azok világosabb színűek legye¬
nek" (HORVÁTH é. n. 42). Valószínűleg itt csupán arról van szó, hogy a cserszömörce révén
sem lehetett teljesen hófehér színhez jutni, csupán világoshoz (enyhén sárgáshoz), pontosabban
ahhoz képest világoshoz, mintha másféle növényi cserzőanyaggal kezelték volna a bőrt. Hiszen
ez a növény nem csupán cserzőanyagként ismert, hanem mint sárga festőfa (GYÖRFFY 1983,
173), mivel , héja és fája sárgán festenek" (Rumy 324); vö. TAKÁTS 1956, 579.