Seite 121 [121]
OCR
120 III. A r£Gı KATEGÖRIAJELÖLÖ: A VERES/VÖRÖS 7.1.4. A „csizmapirositas” eljarasanak összetettsege De ha a festékanyagok önmagukban nem mérvadóak a csizma színét illetően, akkor mégis mitől függ a piros csizmák valós tónusa? A kérdés megválaszolásához meg kell ismertetnem az olvasókkal a csizmafestési technológiákat. Ehhez Torma Lászlónak — a Néprajzi Múzeum egykori bőrrestaurátorának — egyik rövid írását hívom segítségül, amelyben a szerző mindenekelőtt , a színezés és a festés különbözőségére" figyelmeztet: színezéskor ugyanis csupán , anyagában tesszük színessé a tárgyat, míg festéskor pigmentet hordunk fel kötőanyaggal a felületre". Mint írja: „a kosenil, kermes pajzstetűből, illetve a festöbuzerbol kioldott szinezekkel Pl. textilt, bőrt lehet színessé tenni, míg ha az oldatból kicsapatjuk — lakkosítjuk — valamely vegyülettel — általában fémsókkal — a színt adó részt, akkor leszűrhető és a visszamaradt pigmentből lesz a festék. Hogy bonyolítsam a dolgot, lássunk egy gyönyörű karmazsinvörös magyar csizmát. Ez esetben a kicsapatás a bőr felületén zajlik le."9 4 világosra cserzett bőrt egy oldott fémsóval, általában timsöval (käliumaluminium-szulfät) itatjak dt, majd a szinezéket rákenve a bőr felületén alakul ki a festék, amely már tartós, nagyon jó fényállósági mutatóval rendelkezik?" (Torma 2015). Torma egyébként a karmazsin szót lilásbordó" jelentésben használja, ill. a fentiekkel összefüggésben azt hangsúlyozza, hogy a , timsót is tartalmazó szattyánt vagy kordovánt lehetett csak karmazsin színre festeni, hiszen a timsóban lévő alumínium részt vesz a szín létrehozásában" ( orma 2001, 196). Arra is felhívja a figyelmet, hogy a színező- vagy festőanyagok többfélék is lehetnek (egyebek mellett a különböző korokból fennmaradt magyar bőrtárgyakon alkalmazták az indoeurópai kermeszt és az amerikai kosenilt is). Szerinte a színezékek pontos felderítésére csupán , ritkán kerül sor", összefüggésben azzal, hogy a bőrök kikészítésekor a felhasználásra kerülő cserzőanyag és pácanyag is , részt vehet a színezék kialakításában", ami nagyon megnehezíti az azonosítást (Iorma 1988, 121). Ez az oka annak is, hogy tulajdonképpen , kevés, természettudományos vizsgálattal bizonyított adatunk van a kosenil vagy kermes pajzstetű használatára". "" Ettől függetlenül valószínűleg használták a kosenilt, egy 19. századi forrásunk szerint a (,török vagy maroccai", "9 "Ebben az esetben a színezőanyagok , ásványi pigmentek, melyeket megfelelő oldatokból a bőr rostjain csapnak ki" (HORVÁTH é. n. 108). , Azt a vörös bőrrel borított nyerget, amely a diplomamunkám volt", viszont bizonyosan , kosenillel festették" — teszi hozzá (TORMA 2015). A szóban forgó csontborításos fanyereg az 120 1750-es években készült Rimaszombaton , paraszti" használatra, jelenleg a Néprajzi Múzeumban található (Id. TORMA 1979).
