OCR
116 III. A RÉGI KATEGÓRIAJELÖLŐ: A VERES/VÖRÖS Nagy László utóbbi két állítása azonban kiegészítésre, ill. helyreigazításra szorul. Egyrészt a karmazsin szó hazánkban nem csupán egy bizonyos piros csizma elnevezése volt. Bár az igaz, hogy egyfajta bőrfélét is megneveztek ezzel a szóval, mégsem csupán annak jelölésére szolgált. Régóta bizonyított tény ugyanis, hogy ,€e szón a régiek [.. .] karmazsin-atlaszt, karmazsin-posztót, karmazsingyolcsot [...] is értettek; ami pedig a karmazsin színét illeti, ez nemcsak skárlátvörös, hanem testszín, szederjes, sárga stb. is lehetett" (OklSz 1168). Takats Sandor szerint a karmazsin szó ezenfelül egyfajta , színes finom bőr" elnevezésére is szolgált, amelyet , Törökországban készítettek, és Zörök kordovan-nak is neveztek” (1906, 204). (Egyébként szerinte is — mint már szó esett róla — elsősorban sárga és veres/vörös/ Piros színű karmazsinbőrt emlegetnek a források.) A ,karmazsinszín" összetételben azonban bizonyosan pirosas árnyalatot jelölt ez a szó, talán sötét kékespirosat, hiszen a román nyelvbe átkerülve a carmajin mind a mai napig "bordópiros és lila közötti színárnyalat értelemmel bír (Benő 2004, 147; vö. RSzSz 192; Broby-Johansen 1969, 338). Sőt, létezik a karmazsin szónak még egy további jelentése is, amely összefügg az előzővel, és amely a 19. század végén már bizonyosan használatban volt: , Karmazsin, a középkorban a kermesbogárból [...] készített élénkpiros festék" (Az Athenaeum kézi lexikona I. Budapest, [1892], 875. Ilyen értelemben szerepel Jókai Mór , A három színű kandúr" című novellájában is). A karmazsin tehát legalább négy dolognak a jelölésére volt használatos nyelvünkben: 1. többféle színű bőr (esetleg festett szattyán/török bőr); 2. "drága, többféle színben készített textil (posztó, atlasz, selyem stb.) (Pl. 1702ből: ,kék karmasin selyem öv", Id. Szőcsné 2010, 241); 3. egy bizonyos piros színárnyalat"; 4. "egy bizonyos piros festékanyag" (ebben a jelentésben a néprajzi szakirodalom is használja, Id. Szabó P. 1999, 103; Flórián 2007, 65). Másrészt a Nagy Lászlótól származó iménti idézet utolsó mondatában említett ,karmazsinbogyó?" és az előtte említett ,kermes" két különböző színezőanyagra is utalhat. Előbbit, vagyis — mai botanikai nevén — az amerikai alkörmöst (ld. I. melléklet) hazánkban a közelmúltban elsősorban már csak a hortobágyi pásztorok használták bőrfestésre (Gunda 2001, 30). Valószínűleg azért tűnik fel ennél "4 „1568: Kokkinon [cochenille?], iegioz karmasin szint, ver szabasu szint” (NySz Il. 131). Vérrel kapcsolja össze a következő 17. századi leírás: , vér karmasin szin selyemből veres karmasinnal borított [...] térdkötő" (idézi: PÁSZTOR 1999, 20). A forrás érdekessége, hogy egymás mellett találjuk a karmazsin 1. és 3. számú jelentését, hiszen a , veres karmasin" bizonyosan bőrfélét jelöl.