Oldal 114 [114]
7. A PIROS MINT KATEGÓRIAJELÖLŐ II3
fejezte ki a karmazsin szó (1999, 103)."" Tóth Béla egyik — Flórián Máriával közösen
írt könyvénél — korábbi munkájában szintén azt írta, hogy , a pirosra festett szaty¬
tyánbőr" elnevezése volt korábban a karmazsinbőr (Tóth 1984a, 26). Vagyis Tóth
eleinte még szintén nem kordovánként, hanem szattyánként írta le a karmazsin
jelentését. (Flórián Máriával közösen készült könyvükben viszont azt írják, hogy
a szattyánt , többnyire a szömörcétől nyert, természetes drappos színében hozták
forgalomba" és csak , időnként színezték", Id. Flöriän-Iöth 1992, 15). Mindent
összevetve azonban a régi források nyelvezetében — még a szaknyelvet tükröző
céhiratokban — sincs nyoma annak a fajta következetes megkülönböztetésnek,
amelyet Flórián és Tóth közös tanulmányukban említenek. Vagyis a kordovánty)
nem csak fekete kordoványt jelöl, ill. a karmazsin jelentése sem feltétlenül az,
hogy piros vagy sárga kordovány. (Ld. ehhez a már korábban sorolt külön sárga
kordovánról és külön sárga karmazsinról szóló adatokat," de egy 18. század eleji
alföldi számadáskönyvben szintén külön esik szó z kötés vörös karmazsinbőr
megvásárlásáról, ill. külön ,1o vörös és 9 fekete kordován" megvételéről, mintha
a vörös karmazsin és a vörös kordován két különböző színes bőrféle lenne, ld.
Hornyik 1862, 83, 87).
És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy a különféle bőrök színének pontos
megjelölése kapcsán sem kizárólag a biros/veres, a sárga és a fekete színnevekkel
találkozunk a forrásokban. Például a nagybányai csizmadiák 1619-es céhszabály¬
zata szerint elfogadható, hogy a kereskedők a városba , sárga és veres és szederjes
mívet, török mívet" hozzanak be, , akár karmazsin, akár szattyán, akár kordovány
legyen” az (Szädeczky 1889, 694; vö. a SzI ,szederjes karmazsin" adataival, Id.
VI. 195). A már említett 1627-es erdélyi limitatióban , a szép öreg sárga jó Karma¬
sin" — valamint a veres és a szederjes színű mellett — még a kék is szerepel (Szilágyi
1882, 443). Szendrei János — a korabeli képanyagra alapozva — szintén azt állítja,
hogy a 17. századi erdélyi viseletben a csizma , czitromsárga, karmazsinvörös, sőt
kék szattyánból is készült" (1908, 1oo; vö. egy 19. századi gyerekjáték szövegében
szereplő ,kék karmazsin csizma" adattal, Id. Kiss 1984, 165). Egy 1679-ből való
III
Vö. a karmazsincsizma értelme a CzF szerint: , Karmazsinszinű veres bőrből vagy szattyánból
varrott csizma" (CzF III. 414). Kazinczy önéletírásában viszont marokén bőrből varrott lábbelit
értett alatta: ,karmazsinnak nevezett (marroguin) csizma" (ORBÁN 2009, 719). Flórián és Tóth
szerint azonban a marokén, vagyis a , marokkói bőr" nem azonos a karmazsinnal. (Egyébként
szerintük a marokénnek -— sajátos készítésmódja mellett — az a fő ismérve, hogy a , festéséhez
festő buzér gyökeréből kivont alizarint alkalmaztak, ami timsóval szép vörös színt adott a
bőrnek", Id. FLÓRIÁN-TÓTH 1992, 15).
Vö. , 1708: Két veres bagaria bőr. Sarga kordovány 33. Sarga s veres karmasin 8” (SZT VI. 195).
A bagaria jelentése CzF szerint: , Leginkább vörös színre festett, vízellenes, igen erős és nehéz
szagu bőr, melyből kivált vadász-csizmákat készítenek" (I. 376).