Page 105 [105]
104 III. A RÉGI KATEGÓRIAJELÖLŐ: A VERES/VÖRÖS
Különösen érdekes, hogy Mátray Ferenc (1910) könyve, amely nem mellesleg a
magyar színnevekről készült első nyelvészeti monográfia, nem tárgyalja elméleti
fejezetében a piros színnevet, csupán a vörös szót: az előbbi kizárólag a könyv leg¬
külônbôzébb szinneveket kôzl6 — és szótárszerűen listába rendező — részébe kerül
(a többi, P betűvel kezdődő név közé). De pár évvel korábban Szeremley is úgy
nyilatkozik a pirosról, mintha az egy egyszerű, (nem tárgyról vett, hanem) elvont
szerkezetű pirosas értelmű megjelölés lenne, nem pedig a vörös szinonimája, vagyis
ő sem tekinti a pirost a vörössel egyenértékű színnévnek:
,Tégi nyelvünkben egész sereg [...] tárgyról vett színelnevezés van. Igy a v ör ö s szín dr¬
nyalatainak jelölésére a veres, vereslő-szín, verhenyes-szín, verhenyítő szín és piros-szín
szókon kívul a régi magyar nyelvben a következő színelnevezések voltak használatban:
testszin, barsonyszin...” (Szeremley 1906, 109, kiemelés az eredetiben).
Schulz munkája kapcsán viszont fontos megemlíteni, hogy ebben a szerző a vörös
név alá a következő - a 17. századi nők által viselt — árnyalatokat sorolja: , bíbor,
skarlát, láng, tégla, kláris, karmazsin, gránát, meggy, tüdőszín, halvány rózsaszín,
testszin” (Schulz 1912, 32). Mint láthatjuk, a piros nem szerepel ebben a listában.
Ez egyértelműen arra mutat, hogy a piros szinnevet a kutatoné Altal vizsgalt kor¬
szakban nem alkalmazták a ruhák árnyalatának kifejezésére, miként — mint már
szó volt róla — Kazinczy korában sem. Az általam áttekintett korpuszokra szintén
az a jellemző, hogy ezekben szinte kizárólag a vörös szóval jelölték az öltözetek
színét és a ruhaanyagokét is, nem pedig a pirossal (a bársony kivételével, de erről a
későbbiekben esik majd szó). Összevetésül megemlíthetők e helyütt a következő
proverbiumok is: EI hal &te mint czigdny a veres nadrdgért,* Siet mint béka a veres
bosztóra," Vörös, mint az Angliai posztó," Bosszantja mint vörös posztó a bikát."
» ERDELYI]. 1851, 1627. számú közmondás. A vörös nadrágos cigány adomákhoz Id. DÖMÖ¬
TÖR 1929, 85. Vö. , Vörös nadrágot nyert (Besugókra, árulkodókra mondják.)" (SIRISAKA
1890). Veres nadrág a kutyának, maga kereste magának, , mondják, ha a rossz gyermek verést kap"
(SzamSz 45). A piros színű nadrág viselése az újkor elején még általánosan jellemző lehetett,
Papp László szerint ez került át a XVIII. század elején a ,cigäny viseletbe” (PAPP 1930a, 20).
Vö. még: Vörös, mint a" nadrág (Dugonics: MPéld I. 236). Mellékesen megjegyezhető, hogy
egyes feljegyzések szerint a magyar néphit — egyebek mellett — az ördögökkel kapcsolta össze
a veres nadrág? viselését (Id. ISTVÁNFFY 1892, 355).
9 ERDÉLYI J. 1851, 6442. számú közmondás. Itt csupán annyi megjegyzés áll: „Hivatalvadä¬
szókat illet."
°° Dugonics: MPéld I. 236. Ugyanitt vörös ruhadarabokra is több példa akad: Vörös, mint a" papucs
(uo). Az a" vörös köpönyeg még a? vörös Papoké volt (uo. I. 89).
1 MARGALITS 1897, 81. Vö. Vörös posztó vkinek a szemében.