102 III. A RÉGI KATEGÓRIAJELÖLŐ: A VERES/VOROS
7. A MINT PIROS KATEGÓRIAJELÖLŐ
Abban a tekintetben, hogy a piros mikor vált ténylegesen mindenütt, minden dial¬
ektusban/nyelvváltozatban és a 19. század elején kiformálódni kezdő köznyelvben (a
magyar sztenderdben)"5 egyaránt kategóriajelölő színnévvé, a korábban eredményként
kapott 1880—go közötti évtizednél talán valamivel későbbi időponttal lehet számol¬
ni. Egyrészt azért, mert pl. a szépprózában még az 1960—70-es években is a vörös
volt a gyakoribb színnév (Laczik 1990, 106),9° másrészt mert a — vörös szóhoz ma is
konzervatívan ragaszkodó — különböző műszaki tudományos nyelvváltozatok a piros
szót (a vörös mellett) csupán a 20. század folyamán tették meg a tudományos rend¬
szerezésekben a pirosas színosztály kifejezőjévé. De pl. már 1826-ból idézhető olyan
szöveg, melyben a spektrum piros színmezőjének elnevezéseként tűnik fel a piros szó:
, Hasonló a" ts és tz hangban a két betűnek egymásba való általolvadása, azon szinekhez,
mellynek egy világsugárnak a prismán áteresztése által erednek, s" úgy öszveolvadnak, hogy
senki meg nem határozhatja: hol kezdődik a sárga, hol a" naráts, hol a piros szin [...] Ha
tudom, hogy a" zöld szint akarván teremteni, a hoz ezt a" két [a sárgát és a kéket] festéket
Jogom választani, nem pedig a? kéket és pirosat” (Ertl Nep. 1826, 82).
A fenti kontextusokban (spektrum, festék) jóval gyakoribb veres helyén és helyett
ekkor még csupán véletlenszerűen tűnhet fel a piros. (Az egyedi szóhasználat
nyilvánvalóan azzal is összefüggésben áll, hogy ebben a korban még nem létezett
egységes köznyelv, ahogyan egységes optikai és egyéb tudományos szaknyelv sem.)
Bizonyosan gyűjtőfogalomként alkalmazza viszont már a piros szót a neves
magyar nyomdäszfamilia sarja, a tragikus sorsü Kner Imre (1890-1944) A szín¬
»; Tolcsvai Nagy a pozitivizmus jegyeben vegzett „nyelvtervezesi (kodifikäciös) tevékenységre"
a „sztenderdizäciö” fogalmät hasznälja. Értelmezése szerint e folyamat keretében megszülető
, magyar sztenderd" egy olyan , magyar nyelvváltozat [...] amely fonológiai, morfológiai, szin¬
taktikai és szociolingvisztikai tekintetben is elkülönült a nyelvjárásoktól, ha nem is egyenlő
mértékben, és nem is végzetesen” (2011, 263). Egyszerűbben megfogalmazva, a sztenderd , egy
nyelvkézésség kodifikalt nyelvvaltozata” (TOLCSVAI NAGY 2017b, 223). A magyar sztenderd
,a török hódoltság utáni magyar nyelvváltozatok közül elsősorban az északkeleti régió nyelv¬
változataira épül", összefüggésben azzal, hogy , e régió 17. és 18. századi nyelvváltozatai jórészt
mentesek voltak a feltűnőbb, nagy eltéréseket mutató más nyelvjárási jellemzőktől (például a
kiejtésben az í-ző vagy ő-ző alakoktól), a magyar nyelv viszonylag kiegyensúlyozott, sokak által
könnyen érthető változatát mutatták" (uo.).
9%. Ezt mutatta a magyar nyelv gyakorisági listája az első 1000 lexéma alapján egy 1989-es szépprózai
gyakorisági szótár szerint. Ezt az eredményt azonban erősen befolyásolhatta a vörös politikai
használata, mivel ez az időszak pont egybeesik a kommunizmus magyarországi időszakával