Oldal 96 [96]
6. KAZINCZY ÉS A PIROS-VERES 95
IA TörtK tanúsága szerint a veres/vőrös márvány kifejezés bevett lehetett Kazinczy
korában, ill. utána is, viszont éppen ez az a kőzet, amely előtt már a legkorábbi írott
nyelvemlékeinkben is elöfordul a piros jelzö. Erre utal a 2. táblázat, ill. akövetkező
két példa is: , A piros márvánkő, kit ver gyakor eső, csepegéstől lyukadhat" (Balassi
Bálint: Ötvenhetedik, Id. Jankovics et al. 2000, 125); ill. egy leírás 1673-ból: , Zsig¬
mondnak szép palotái, mind piros és fejér márvánkőből" (uo. 1041). A SzI-ban
további 17. századi adatokat is találunk piros színűként meghatározott márványra
(ld. IV. 90, 456; X. 382). A räolvasäsokban is elöfordul a „piros márvány kő/kű" képe
(Pöcs 1986, 473, 487 stb.). Hogy a piros pozitív konnotációja miatt kapcsolódott-e
ehhez a kőzethez, vagy éppen annak színezete miatt, nem tudjuk, mindenesetre a
márványokat a valóságban minden korban sokféle árnyalat jellemezhette. Például a
hallstadti márványról a 19. században azt írták, hogy abból , sötétvörös, rózsavörös
és piros habos" is van (Kozma 1879, 343).]
Kazinczy talán a veres szón élénkpirost, cinóberszínt érthetett, hiszen a Pályám
emlékezete című önéletírásának második könyvében azt írta: , Lobogott a Zrínyi
kucsmája minden fejen, pipacsszín posztóból" (Szauder 1979, 193). Másutt pedig
így fogalmaz: , czinoberszínű veres Zrínyi-sipka" (Kazinczy Berzsenyi Dánielnek,
1810, Id. Váczy 1898, 8). Bizonyos azonban, hogy nála és kortársainál a veres volt a
piros kategória elnevezése, hiszen amikor különböző színtartományokat soroltak fel,
akkor is ezt a színnevet alkalmazták, "7 amiképpen a veres tűnik fel kategóriajelölő
szerepben a következő hasonlatban is:
„Mint forditsd a’ Religiositatet, nem tudom. Tudom hogy a mi Papjaink istenes, szent és
kegyes életnek fordítanák; melly annyira nem religiositas, mint a bíborszín nem czinöber,
noha mindkettő a veres nemébe vals” (Kazinczy Kis Janosnak, 1811, ld. Vaczy 1898,
569, kiemelés — B. B.).
Ami pedig a piros szó használatát illeti, az általam megvizsgált levelekben kizárólag
ez a színnév fordul elő a csizma, az alma, a húsvéti tojás," sőt a lovak színének
jelölésére. Ezek közül a lovak piros színe meglepőnek tűnhet, főleg azok után, hogy
az emberi szőrzetre és hajra ebben az időben is a veres volt a megszokott, csakúgy,
mint más állatok színének a jelölésére (Id. az 5. táblázatban is: borjú, ökör, rák stb.)."
PL Id. BERLASZ et al. 1960, 29; VÁCZY 1900, 261, 435. Vö. »1750: [...] Sárga, veress és zöld
festékkel" (SzT I. 264).
A fotómellékletben szakmári húsvéti tojásokról készített kép szerepel (Id. 21. fotó).
89 Elédeink kedvelték a mesterséges piros — a löfestesi receptekben vereskent meghatározott (Id.
MOLNAR 1964, 461) - szint is a lovaikon. Ehhez a problematikahoz Id. BODINE BELIZNAI
2014; GUNDA 1991; HARMATTA 1946; MAGYARY-KOSSA 1925.
88