Seite 83 [83]
82 III. A RÉGI KATEGÓRIAJELÖLŐ: A VERES/VÖRÖS
19. századig egyáltalán nem is találkozhatunk. Az is elképzelhető azonban, hogy
a piros színnév éppen a vörös szóval való azonos jelentése okán hiányzik az általam
vizsgált forrásokból (hiszen így legfeljebb a vörös helyén tűnhetett volna fel). Ebben az
esetben azonban az a lényeges, hogy mégsem a birost teszik meg gyűjtőfogalomnak,
hanem a veres/vöröst! Ugyanakkor ilyen alapon természetesen az sem kizárható,
hogy a piros a nagy kognitív piros kategória alá rendelt egy vagy több — a fenti
cikkekben a rózsa, a skarlát vagy bíbor stb. néven szereplő — árnyalat/alkategória
szinonim elnevezése volt (a VI. fejezetben többek között emellett is érvelni fogok).
3. A PIROS SZÓ SZEREPE
A KATEGÓRIAJELÖLŐ VERES MELLETT
Kutatásaim szerint a piros szót a 18. századtól kezdődően, majd a 19. századtól még
nagyobb mértékben a vörös szinonimájaként kezdik használni. Szép példáját nyújtják
ennek a Rubia tinctorumról szóló írások (a név eredete: lat. Rubia piros; lat. fingere
"festeni, Id. Vörös 2008, 171). Ez a — ,gyökeréért termesztett, viszonylag olcsó"
(Finlay 2004, 152) — festőnövény hazánkban is fontos volt, magyar nevei között
mind a veres (veres[re] festöfu, veres festögyöker, veresfü), mind pedig a piros (pirosító fű/
gyöker/buzer) feltünik (Vörös 2008, 466. További neveit Id. a II. mellékletben, ill. vo.
ezeket az Alkanna egykori neveivel ugyanott). Az általam áttekintett elektronikus
korpuszokban több — váltakozó hosszúságú — leírást találtam erről a növényről.
Ezekben szintén szerepel mindkét színnév a Rubia gyökere kapcsán, és az ezzel
festett textil színére is alkalmazták ekkortájt mind a veres/vörös, mind a piros szót:
1775: gyökere hoszszú, vékony, kivül belül piros |...] A’ Poszté tsinálok veszik hasznát,
pirosra festvén véle a" gyapját; Bört is veresre festenek véle [...] Ha a" malatzoknak egy¬
néhányszor korpába adgyák ez gyökeret enni, apróra vagdalván azt, tehát minden tsontok
piróssá válik töle" (Csapó: UJF 48).
1799: „Ezen fünek öszszel ássák ki a" gyökerét, s abból veress festéket készítenek az Ausztriai
Fábrikánsok" (Magyar Hírmondó 16. 842).
"3 Aztanézetet, hogy az ezzel a festőnövénnyel táplált állatok csontja elszíneződik, egy 18. századi
francia kémikustól származik, aki szerint , a buzérrel etetett galambok csontja vörös lesz". Ez az
elgondolás , összhangban volt azzal a nézettel, hogy a [csontokban található] kalcium a festék
hordozöja” (FINLAY 2004, 190).