Seite 81 [81]
80 III. A RÉGI KATEGÓRIAJELÖLŐ: A VERES/VÖRÖS
Az arc piros jelzővel illetett színét a következő fejezetben tárgyaljuk, ahogyan a róz¬
sáét is, utóbbi kapcsán azonban arra is felhívjuk a figyelmet, hogy bár évszázadokon
keresztül a piros volt e virág leggyakoribb jelzője, a 20. század során a korábban csak
orvosi és egyéb tudományos kötetekben szereplő , veres rózsa" mai alakja: a , vörös
rózsa" is szélesebb körben elfogadottá vált (vö. Grossmann 2016, 137). Sőt napjaink
élőnyelvében — sajât tereptapasztalataim szerint — a , bordó rózsa" szókapcsolat is
gyakori (vö. Maclaury et al. 1997, 77).
2.6. A VERES/VÖRÖS MINT GYŰJTŐFOGALOM
Nemcsak azt állítom, hogy a 20. századot megelőzően a veres/vörös kulturálisan
fontosabb színnév volt, mint a piros, hanem azt is, hogy a vörös évszázadokon át a
pirosnál jelentősebb pozíciót töltött be kognitív és nyelvi értelemben egyaránt. Vagyis
a veres/vörös — a Biggamtől kölcsönzött kifejezéssel élve — , gyűjtőfogalom" lehetett,
amely a kognitív piros legfontosabb verbális megfelelőjének szerepét töltötte be, és
amelybe az összes pirosnak tartott árnyalatot besorolták. (Biggam saját vizsgálataiban
a szín [colour] szot hasznalja gytjtéfogalomként /umbrella term], mert szerinte ez a
fogalom a látható valóság számos típusát magában foglalhatja, a szín ugyanis több
mint tönus/szinezet /Aue], ld. 2014, 4. 7. Jöomagam azonban egy konkrét színkategóriát
jelölök a tőle kölcsönzött fogalommal, így érzékeltetve, hogy ez a színosztály többféle
színt ölelhet fel annál, mint amit napjainkban a piros kategóriába szokás sorolni.)
A vörös gyűjtőfogalom szerepét már legkorábbi szójegyzékeink is igazolják, ezekben
ugyanis a piros szín latin megfelelőit kivétel nélkül a vörös szóval fordítják magyarra.
A Besztercei Széjegyzékben (1395 kôrül) két latin szinnév (ruphi és rubi coloris) fordi¬
tâsaként is a veres szinnév szerepel, a piros sz6val viszont nem talälkozunk. A Schlägli
Szójegyzékben (1405 körül) már három latin színnév fordításaként szerepel a veres
színnév, a harmadik a lószínek között (rufus), a pirossal azonban itt sem találkozunk.
Szikszai Fabricius Balázs latin-magyar szójegyzékében (1590) már külön részt foglalnak
el a szinnevek, a ,Colorum appellationes” cimt fejezetben a következők olvashatóak:
„Ruber, Rubedo — Vörösseg
Minium — Vörös festek" (Sziksz 56).
Az utóbbi műben azonban nemcsak a színek között találkozunk a vörös szóval, ha¬
nem gyakori a különböző növénynevekben is (Vörösítő fű, Vörös répa, Vörös gyökerű
fii, Vörös szilva").
7 Vö. „vörös duräntszai szilva” (Lippay: PosK III. 76); Nyiriben mäig puhaveres és keményveres
szilvät különböztetnek meg (DOBROSSY 1969, 518).