Page 76 [76]
2. TÖRTÉNETI BIZONYÍTÉKOK A VÖRÖS KATEGÓRIAJELÖLŐ VOLTÁRA 75
I. táblázat
A forrás címe A szöveg A keletkezés | A vörös/veres A piros A vörös aránya
típusa /elsőkiadás ! előfordulásá- eléfordulasa¬
dátuma nakaszáma nakaszama
Ars Medica (kézirat)? orvosi 1577 24I 4 9896
. orvos-bota¬
Herbarium 1 1578 88 10 90%
nikai
60%
Vizsolyi (Käroli) Biblia vegyes 1590 54 36 Goon o
Lippay János: a. o
Virágos kert" botanikai 1664 125 7 95%
Li inos: Gyümöl¬
ippay Janos yume botanikai 1667 35 8 81%
csös kert
Pax Corporis orvosi 1690 98 5 95%
2.4. A VERES/VOROS MINT SEMLEGES SZiNJELZO
62
63
64
65
Ezt a terjedelmes, Erdélyből származó, 1577-es keltezésű orvosi receptgyűjteményt (betűhív
változatban) Varjas Béla 1943-ban adta ki Kolozsvárott.
Ha eltekintünk egyrészt az összes veres előfordulás csaknem felét kitevő Veres tenger földrajzi
névtől, a piros előfordulások közül pedig az összetett szerkezetű bíborpiros találattól (amely talán
egy külön árnyalatra utalt, Id. később), akkor jutunk a zárójelben feltüntetett számhoz.
Ebben a kötetben a két színnév előfordulását Tüskei Vilma (2010) számolta össze.
A veres/vörös hajra példák: , többnyire a" veres emberek ravaszok, rókálkodók szokttanak lenni"
(Kassai 147); Vörös mint a Júdás haja; Vörös hajuban, vörös bajuszuban ritkán szokott jó válni; Vörös
hajú tót (Älnok’) (MARGALITS 1897, 297). „Akinek szöüre, böüre veress, abba jóu erkölcsöt sose
keress: veres ember, veres állat mind rosszféle? (DCSz 815). , Vörös kutya, vörös ló, vörös ember egy
sem jó!" (Utóbbi bölcsességet Sándor Anna Kolonban hallotta [Id. 2016, 217], én magam viszont
több terepemen is feljegyeztem. Júdás vörös hajszíne kapcsán érdekességként megemlíthető, hogy
Júdás Iskáriótes, ném. Iscariot előnevét a következőképpen értelmezték német nyelvterületeken: „is
gar rot" azaz "nagyon vörös, Id. PLEIJ 2004, 81.) Érdekes és sokatmondó az is, hogy a vörös haj
egyes hiedelmek szerint a gonosz lények ismérve, a délszlávoknál például a nőalakban elképzelt
betegségdémonoké (SCHUBERT 1989, 349). A témáról bővebben Id. PASTOUREAU 2017,
49, 106-107.