OCR
1. KLÉZSE És KAZÁR: A MAI VERES ÉS AZ EGYKORI VERES 69 két) , hajnalszínpiros" festék magyar nevéből (szintén rusika) eredeztette még a 19. században (1884, 168—169). Bár a pirosveres szó pontos jelentéséről nem egyezik meg a vizsgálatom eredménye Szentimrei kutatásával, ez mégsem vonja kétségbe azt a kutatás szempontjából még fontosabb észrevételt, hogy ma a piros Klézsén sokkal kevésbé ismert és alkalmazott szó, mint a pirosas színek kategóriáját kifejező veres színnév. Hogy ez mennyire így van, jól jelzi, hogy azokban a kontextusokban, amelyekben a mai magyar köznyelvben szinte kizárólag a piros szó fordul elő, Klézsén majdnem kizárólag a veres színnév szerepel. Erre a legjobb példát az a/ma esete szolgáltatja. Mint már szó volt róla, Kiss Gábor nyelvész vizsgálatai szerint a mai magyar fiatalok körében az egyik leggyakrabban piros szintinek tartott dolog az alma. Tereptapasztalataim szerint azonban az almával összefüggésben a klézseiek inkább a veres szót emlegetik, hiszen amikor rákérdeztem a szóban forgó gyümölcsnek a színére, kizárólag veresnek mondták azt. Sőt fültanúja voltam egy utcai beszélgetésnek is, amikor két idős asszony között az almákról esett szó, és egyikük éppen azon fáradozott, hogy körbeírja a másik számára, hogy ő abban a pillanatban melyik almafajtára gondol, és ehhez szintén a veres színnevet hívta segítségül. Arra, hogy a korábban még talán a Kárpát-medencén belül is veres/vörös szóval fejezhették ki az alma színét, egy, a mai Szlovákiában fekvő, magyar eredetű település szolgálhat bizonyítékkal, amelynek neve Vörösalma (a falu első említése az írott forrásokban a 13. század). Sőt még Dugonics András 19. század elején közreadott magyar példabeszédei és jeles mondásai között is előfordul a vörös színnév — a piros mellett — ennek a gyümölcsnek a vonatkozásában: Piros, mint az alma, ill. Vörös, mint az alma (MPéld I. 228, 236; vö. ,a Vörös almähoz czimzett vendeglöben”, N. n. 1895, 28; ill. a következö 19. szäzadi festmenycimmel: „Kek edenyek, vörös almák"). De említhetünk arra is példákat, hogy az archaikus déli — sőt még a székely eredetű, ún. székelyes csángó — nyelvjárást beszélő falvakban is előfordul olyan alkalmazásban a veres, amelyben a Kárpát-medencén belül nem. A moldvai magyarok részben még az egészséges ember színének leírásakor is a veres színnevet használják, ahogyan ezt a következő két — élőbeszédből lejegyzett — szöveg is igazolja: , Teli, veress vót a za zember ullian teli, teli vót életvel" (szül. 1901-ben Lujzikalagorban) (Gazda [1993], 48). ,Otszor ettem naponta! Úgy megkövéredtem, olyan veres vótam, s meg es nőttem" (szül. 1929-ben Szerbeken) (uo. 138). Annak hatterében, hogy Klezsen miert mutatkozik a veres elsödlegesnek a pirossal szemben, nyilvánvalóan az áll, hogy a moldvai magyarok — köztudottan — egy