Oldal 50 [50]
OCR
I. RECENS VIZSGÁLAT: SZÍNMINTÁS , GYŰJTÉS" 49 terepemen (Gyimesközéplokon). Ezek azonban nem váltak be. A magyar színszabványhoz készített album (a Nemcsics-féle színatlasz) ugyanis kezelhetetlenül sok árnyalatot tartalmaz, ráadásul ennek a spirálozott könyvnek minden oldala úgy néz ki, hogy az épp bemutatni kívánt színhez pici téglalapok halmaza tartozik, amelyek arra hivatottak, hogy telítettségükben (fehér, szürke és fekete vegyítésével) mutassák be az adott színt. Éppen ezért azok az élénk színek, amelyeket általában a megkérdezett asszonyok kerestek, hogy megmutassák számomra, melyik színt gondolják pl. az igazi pirosnak, nem találtak megfelelőt, mert a telített tónusok szinte teljesen elvesztek a telítetlen árnyalatokat ábrázoló téglalapok tengerében. Vagyis ezzel a magyar színszabványhoz tartozó, könyvformátumú atlasszal nem vagy alig boldogultam. Sikeresebbnek bizonyultak a papírboltban árult egyszerű színes lapok, amelyeket az interjúalanyok a kezükbe tudtak venni, rendezgetni tudtak, ill. azok tónusát egymáshoz tudták viszonyítani. Ezeknek a könnyen gyűrődő lapoknak a színe azonban gyorsan fakul, változik, ill. pontos tónusukat sem tudtam tökéletesen beazonosítani a különböző színrendszerek atlaszaiban. Kézenfekvőnek tűnt tehát olyan színlapokat beszerezni, amelyek eleve valamely nemzetközileg elismert színatlaszból származnak, vagyis hivatalos kódszámmal ellátottak, ill. színtartósak (pl. a napfény sem fakítja ki őket). A Munsell Color Company által gyártott színminták pontosan ilyenek, ráadásul BEK szintén Munsell-szinsort használt kísérletei során. A Munsell-féle szinmintäkat A/4-es formátumban tudtam megvásárolni, ezekből saját kezűleg alakítottam ki fényes védőréteggel borított, középen a valós tónust azonban téglalap alakú résen szabadon látni engedő A/5-ös mintákat. (A védőréteg a kísérletben résztvevők kezének tapintásától, a por- és zsírréteg lerakódástól való védelmet szolgálja.) A félbevágott A/4-es színlapok másik felét azonban nem hagytam meg A/5-ös méretűnek, hanem azokat szintén megfeleztem, és az egyik felükből különálló, teljesen védett (matt védőréteggel fedett) színmintákat készítettem (ld. a 4. fotót) abból a célból, hogy ezeket a színminta-azonosítási feladatot követően szín szerinti csoportokba rendeztessem az asszonyokkal. Nem tűnt célszerűnek túl sok mintát választani, a BGK által használt 330 tónusszám bizonyosan teljesen leterhelte volna az adatközlőket, éppúgy, ahogyan arról a WCS terepmunkásai is panaszkodtak (Kay et al. 2009, 14-15), éppen ezért én inkább jól átlátható és könnyen kézbe vehető mennyiségben gondolkodtam. Teljesen eltekintettem az akromatikus fehértől, feketétől és a különböző szürkéktől, vagyis csupán a kromatikus színek közül válogattam, azok közül is csak 35 darabot választottam ki. A különböző színtartományok azonban nem egyforma arányban képviseltetik magukat ebben a szűk, de jól kezelhető készletben, ugyanis korábbi színlapos kutatásaim során az egységes magyar színosztályozás szempontjából
